Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

DOMOKOS, T.: Javaslat a Helix lutescens Rossmässler, 1837 védetté nyilvánítására

Soós, L. 1915-ben - a kárpátaljai és erdélyi lelőhelyek társaságában - már hat gyűjtőhelyet ad meg (Békés, Gerla, Makó, Mezőzombor, Nagy kalló, Vámospércs), majd 1928-ban Bátorliget is felkerül a listára. Bauer, E. 1930-ban megerősíti a Helix lutescens békéscsabai előfordulását. Rotarides, M. 1931-ben átveszi Csiki és Soós eddigi adatait. Soós, L. később az előbb említett lelőhelyein kívül még Tokajt is sorolja (Soós, L. 1943, 1959). Magyarország 1971 őszén kapcsolódik be az UME (Unitas Malacologia Europaea) irányította EIS (European Invertebrata Survey) - programba. Ennek eredményeként születik meg 1979-ben Pintér, L. et al. A magyarországi recens puhatestűek elterjedése című - 1976. december 31-én lezárt gyűjtéseken alapuló - munkája. A szerzők az alföldi előfordulási adatokat megtoldják az Északi-középhegység Istállós-kő és Sárospatak (Kutyahegy) közötti szakaszára vonatkozó adatokkal. Érdekes azonban, hogy a korábbi gyűjtőhelyek közül - az irodalmi adatok szelektív törlése miatt - a listáról lemaradt: Békés, Mezőzombor, Nagykálló és Vámospércs. Ezek után természetesen felmerül az adatok hitelességének, megbízhatóságának, szelektálhatóságának kérdése. A bonyodalmat tovább fokozza az a tény, hogy a Bükkben 1980 és 1985 között végzett malakológiai vizsgálatok során a Helix lutescens nem került elő (Bába, K. et al. 1993), továbbá egyes esetekben a Helix pomatiával történő összetéveszthetősége sem kizárt. Ez utóbbi megállapítás miatt - védettség esetén - alapos szűrővizsgálatra lesz szükség minden egyes Helix pomatia felvevő helyen a Helix lutescens megmentése érdekében. A 3. ábra összefoglaló adatai alapján megállapítható, hogy a Helix lutescens hazai előfordulásai a Kárpátokon belüli erdélyi-kárpátaljai-szepességi area (Soós, L. 1943, Grossu, A. 1983, Lozek, V. 1964, Lisiczky, M.J. 1991, Steffek, J. 1994) alföldi szegélyéhez tartoznak, amelyek - jelenlegi ismereteink szerint - négy nyúlványát lehet megkülönböztetni: észak-középhegységi, tiszai-szamosi („zöldfolyosó"), körösi („zöldfolyosó"), marosi („zöldfolyosó"). Megállapítások, feladatok 1. A szórványos és több esetben megbízhatatlan adatok ellenére is bizonyos a Helix lutescens area-peremi előfordulása. Ezért sürgősen biztosítani kell védelmét. Szlovákiában már védett (Steffek, J. 1994). 2. Eszmei értékét célszerű 2000 Ft-ban megállapítani. 3. Közel azonos idősíkú kvadrátos, mortalitást is figyelembe vevő felméréseket kell végrehajtani az ország ÉK-i és DK-i részén az eddigi előfordulási helyeket is lefedve. 4. A kutatások minden esetben terjedjenek ki a Helix lutescens létállapotának alapos vizsgálatára. 5. Minden esetben pontos leírást kell adni előfordulásának helyéről (10000-es térképen), habitátjárói a későbbi revíziók érdekében. 6. A segítőkész erdészeti szakemberek, természetvédelmi felügyelők és Helix pomatia felvásárlók hálózatán keresztül új előfordulási helyekről szerezhetnénk tudomást. IRODALOM Bauer, E. (1930): Békéscsaba város növény - és állatvilága. In: Békéscsaba. Tört. és kult. monográfia. Bába, K. (1980): A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben. - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 6:85-99. Bába, K. (1991): Die Verbreitung der Landschnecken in ungarischen Teil des Alföld. A szárazföldi csigák elterjedése az Alföld magyarországi részén. - Soosiana, 19:25-59.