Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

DOMOKOS, T.-VARGA A.: Az uszadékokról, különös tekintettel a Drávából származó uszadék molluszka tartalmának vizsgálatáról

példányszám 64,3, az utóbbiak pedig a 11,5%-át teszik ki. A 18 vizi faj csupán 4,4%-ot képvisel. A 10 dm

3-es minták diagramjai (10-14. ábra) alapján megállapítható, hogy a Cochlicopa lubrica, Vitrea crystallina és Zonitoides nitidus példányszámának változása a mintákban hasonló tendenciát mutat. A Perforatella rubiginosa-ná\ csak az 1-2. és 13-14., a Perforatella bidentata-ná] pedig az 1-2., 3-4., 14-15. minta esetében van némi eltérés az előbbi háromtól. Ezektől a fajoktól igen eltérő ökológiai karakterű Pupilla muscorum lefutása (lásd táblázat) a Perforatella bidentata-\d\ mutat rokonságot. A Vallonia pulchella első négy mintája (1-2., 3-4., 5-6., 7-8.) a Cochlicopa lubricella - Vitrea crystallina - Zonitoides nitidus hármassal, a másik négy minta (9-10., 11-12., 13-14., 15-16.) pedig a Perforatella-kka\ mutat rokon lefutást. Mivel magyarázható a különböző ökológiai karekterű fajok viselkedésének nagy hasonlósága? Talán azzal, hogy a különböző habitátokra egyformán ható tényezőkről van szó, vagy nagyfokú keveredés esete áll fenn. Ha nem lenne keveredés, akkor a vízszint fokozatos emelkedésével változó hidrogeográfiai faktorok miatt fokozatosan nőne a szárazságtűrő fajok százalékos aránya. A vízszint csökkenése pedig molluszkákban kevésbé gazdag mintákat eredményezne, tekintettel arra, hogy a visszahúzódó víz már korábban leöblítette a hullámteret. A keveredés többek között hidrológiai és ökológiai okokra vezethető vissza. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy a hullámtér morfológiai és ebből következően ökológiai szempontból is mozaikos, vagyis sok a különböző karakterű niche. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül egyes fajok ökológiai valenciája sem. Számtalan példával bizonyíthatnánk a mozgó víz szerepének fontosságát a puhatestűek elterjesztésében. Csupán néhány esetet említünk meg. Bizonyos fajok (különösen az un. szinező elemek) expanziójának talán a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a mozgó víz transzportja. Érdemes vizsgálni ennek fázisait. A faj passzív terjedésének első jelét akkor tapasztaljuk, amikor az uszadékban a faj üres házait, teknők igen alacsony példányszámban megtaláljuk [pl. Telektanya: Tisza - Acicula perpusilla (1953. X., 1 db.), Argna bielzi (1953. X., 2 db.), A. lamellata (1950. VIII. 9., 10 db. és 1953. X., 22 db.) A fenti esetben a hazai megtelepedés valószínűsége azonos a nullával. A Trichia striolata legdélibb hazai élőhelyén meglehtősen ritka. A Duna Dél-magyarországi szakaszának uszadékából ezidáig még nem gyűjtötték üres házait sem, mert a felhígulás mértéke (a szűrők is közrejátszanak) rendkívül nagy, ez mintegy meghatározó tényezőként a továbbterjedés lehetőségének is határt szab. A transzport következő lépése az élő állat ismétlődő elmozdítása rövidebb-hosszabb távolságokra. A lépésről-lépésre történő terjeszkedésnek jó példája a Helicigona banatica egyre több ponton való megkerülése az arra alkalmas nagyobb folyóink mentén. A lépésről-lépsére terjedés a bryológiából is ismert, ui. a nagy spórájú mohafajok szaporító képleteit a légmozgás csupán rövid távolságokra képes elmozdítani. Az az elképzelés, hogy a mozgó vizek uszadéktranszportja révén gyors faunisztikai rálátást szerezhetünk a vízgyűjtő terület malakofaunisztikai összetételéről, meglehetősen óvatosan kezelendő. Az uszadék malakológiai anyagának informativitását számtalan tényező befolyásolja (csapadék mennyisége, intenzitása, erdőirtás, talajerózió, a természetes szűrők (pl nádas) megszüntetése stb.) Nem lehet megállapítani minimális uszadékmennyiséget, ami adott esetben az uszadék potenciális fajösszetételét pontosan tükrözné. (Ha megfigyeljük, a 16 feldolgozott mintában teljesen véletlenszerű az újabb és újabb fajok megjelenése.) Az alábbi érdekes példa az uszadékfauna értékelésének nehézségeit próbálja bemutatni. 1980-ban a Zagyva uszadékfaunájának vizsgálata során Salgótarján közelében begyűjtütt 3500 db csigahéjból 60 db Trichia lubomirskii volt, ettől a ponttól 14-20, illetve 33-34 kilométerrel délebbre a több mint 40 ezer példányt tartalmazó anyagban a lubomirskii nem fordult elő. A magyarázatot a helyszíni vizsgálatok adták. A faj lelőhelyétől D-re a patak medrét széles, több