Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

KROLOPP, E.: A Neostyriaca génusz a magyarországi pleisztocén képződményekben

2. ábra. A Neostyriaca corynodes magyarországi pleisztocén előfordulásai. Ék. = idősebb középső-pleisztocén 9 = fiatalabb középső-pleisztocén 1. Győr-Sashegy 2. Győrszentiván 3. Bőnyrétalap 4. Süttő 5. Vértesszőllős 6. Basaharc 7. Budapest-Kiscell 8. Sikátor 9. Sikátor, Vecsenypuszta 10—11. Györköny 12. Dunaszentgyörgy 13-15. Szekszárd 16. Szálka 17-19. Mórágy 20. Majs 21. Pécel 22. Nyárlőrinc. 12, 18-20 és 22: fúrásból. anyaggal történt összehasonlítás azonban a N. schlickumi taxonómiai és rétegtani értékét más megvilágításba helyezte. Kiderült, hogy a N. schlickumi holotípusának héj morfológiai bélyegei ugyan valóban eltérnek a N. corynodes-tő\, azonban már a paratípusok közt is van olyan, amely ehhez a fajhoz közelít. A magyarországi idősebb középső-pleisztocén lelőhelyek Neostyriaca anyagában a N. schlickumi héj morfológiai bélyegeit mutató példányok mellett, kisebb számban ugyan, de ott találjuk a N. corynodes-hez sorolható házakat is. Különösen tanulságos ebből a szempontból a Győr-Sashegy felső rétegéből származó anyag, mivel ebben a N. schlickumi-nak, illetve a N. corynodes-nek határozható példányok mellett a két faj közti átmeneti alakok is előfordulnak. A Senckenberg Múzeum gyűjteményében található, a németországi Mosbach alsó-pleisztocén végi, középső pleisztocén elején lerakódott rétegsorából gyűjtött, N. corynodes-nek határozott példányok egy része is héjmorfológiai bélyegei alapján inkább a N. schlickumi fajhoz tartozik, míg az ugyanonnan származó többi példány a N. corynodes-nek felel meg. Fentiek alapján a N. schlickumi faji önállóságát nem látom bizonyítottnak. Nézetem szerint a N. corynodes az alsó-pleisztocén végén, vagy a középső-pleisztocén elején alakult ki. Héjmorfológiai bélyegeinek egy része az idők folyamán megváltozott. A mostani törzsalaktól részben eltérő példányok létrejöttét klimatikus okokra lehet visszavezetni. Az idősebb középső-pleisztocén előfordulások kísérőfaunája ugyanis a maihoz hasonló, enyhe, illetve csak mérsékelten hűvös klímát jelez, míg a fiatalabb középső-pleisztocén lelőhelyeken hűvös, illetve hideg éghajlatra utaló „löszfauna" tagjaként fordul elő a Neostyriaca, és itt már nem találunk a N. schlickumi bélyegeit magukon viselő házakat. Mindezek miatt a N. schlickumi fajnak, mint önálló rendszertani taxonnak bevonását látom indokoltnak. Ugyanakkor azonban rétegtani és paleoökológiai meggondolásokból a nevet, rendszertani értékkel nem bíró forma megjelölésére megőrizni javaslom: Neostyriaca corynodesii schlickumi (KLEMM).