Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

DELI, T.-KISS, J.-SÜMEGI, P.: Előzetes adatok a barabási Kaszonyi-hegy (ÉK-Magyarország) Mollusca faunájához

A vizsgált fajok dominancia és konstancia értékei 1. táblázat 1 2. 1. 4. No öf. tt. Fajok N= N: =7 N =7 N: =7 K% D% K% D% K% D% K% D% 1. A Sz Carychium minimum (O, F. Müller 1774), 12 5,14 2 0,32 _ _ _ _ 2. E 0 Succinea oblonga (Draparnaud 1801) 4 0,38 8 2,26 44 10.57 36 6,29 3. B 0 Succinea putris (Linné 1758) 28 4,63 8 1,29 4. E 0 Cochlicopa lubrica (O. F. Müller 1774.) 5. D C) Cochlicopa lubricella (Porro 1838) 60 20,07 6. D Sz Truncatellina cylindrica (Ferussac 1807) _ 66 38,17 II 2,93 7. 8. E B Sz Sz Vertigo antivertigo (Draparnaud 1801) Vertigo pygmaea (Draparnaud 1801) 2 0.12 7 1,61 11 1,78 9. D 11 Granaria frumentum (Draparnaud 1801) 11 9,02 10. D 1! Pupilla muscorum (Linné 1758) 38 25,91 11. D 0 Vallonia costata (O. F. Müller 1774) 6 0,71 12. E Sz Vallonia pulchella (O. F. Müller 1774) 67 57,40 49 72.49 14 3,56 13 E Sz Vallonia enniensis (Grendler 1856) 66 38,17 11 2,93 14. D Sz Chondrula tridens (O. F. Müller 1774) 56 20,96 58 30,64 15. D 0 Vitrina pellucida (O. F. Müller 1774) 2 0,12 16 E 0 Zonitoides nitidus (O. F. Müller 1774) 52 10,03 3 0,97 2 0,10 17. E 0 Deroceras laeve (O. F. Müller 1774) 12. 1,28 4 0,97 18.. E 0 Deroceras agreste (Linné 1758) 10 1,15 2 0,32 19. D H Helicella obvia (Menke 1828) 6 2,72 20. D SZ Helicopsis striata (0. F. Müller 1774) 1! 2,20 21. B 11 Monacha casthusiana (0. F. Müller 1774) (2 3,47 8 1,61 36 6,45 59 13,43 22. E II Perforatella (rubiginosa (A. Schmidt 1853) 64 16,08 41 19,74 2 0,35 _ _ 23. I) 11 Cepaea vindobonensis (Ferussac 1821) 2 0,12 5 Ol, 24. C H Helix pomatia (Linné 1758) Egyedszám, fajszám 777 12 309 9 558 9 553 15 gyepen, amennyiben emberi beavatkozás (erdészeti kezelés, kaszálás) nem történik, az oranivor táplálkozási típusú fajok dominánsak. Az emberi beavatkozás hatására fokozatosan nő a szaprofág táplálkozási típus részaránya, ez következett be Bagiszegen és Landorban a liegeterdőben részben a Lymantria gradáció, részben törzskiválasztó gyérítés hatására (Bába, K.Domokos, T. 1992), kaszálás után Alpáron az 1., 2. gyűjtőhelyeken (Bába, K. 1993). A jelenség oka a szervesanyag (hernyóürülék, faforgács, illetve felaprózott növényi részek) felhalmozódása. A szaprofág elemek részarányának növekedése a szárazföldi eutrofizációt jelzi. Vallonia és Chondrula fájok dominanciája révén. A vizsgált területeken az 1., 2. gyűjtőhelyek másfél éven át, a 3. gyűjtőhely egy éven át volt kaszálva. Az 1., 3., 4. gyűjtőhelyek az előkerült vízicsigák (Valvata eristata, Anisus spirorbis, A. planorbis, Segmentina) tanúsága alapján koratavasszal vízborítást kapnak. Az 1., 3 gyűjtőhelyeken a talaj szárazodása lassú, a