Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

In memóriám Dr. Richnovszky Andor (1932-1993)

In memóriám Dr. Richnovszky Andor (1932-1993) A magyar malakológiát nagy veszteség érte 1993. jú­lius 28-án. Meghalt Richnovszky Andor. Ha valakiről el lehet mondani, hogy színes egyéniség volt, úgy Richnovszky Andorról, Bandiról - feltétlenül. Nagy tudását, szervezőkészségét, műveltségét, szellemes­ségét, humorát csodáltuk és irigyeltük, vendégszereteté­ből sokan részesültünk. Kiváló volt mint ember és mint malakológus kolléga. Az a pár adat, amely életútja legfontosabb állomásait jelöli, nem meghatározó, csak emlékeztető. A Dunántúl legnyugatibb nagyvárosában, Szombathelyen született, hogy aztán iskolái elvégzése után mindvégig az Alföld legyen a hazája. Itt, Szegeden végezte az egyetemet és kapott biológia-kémia tanári oklevelet 1954-ben. Utána Nyíregyházán tanít, majd 1957-ben Baján lesz kollégiumi igazgató, 1984-ben pedig főiskolai tanár. Malakológussá Szegeden, Horváth Andor tanítványa­ként lett. Elsősorban a vizek puhatestűinek faunisztikai és főleg ökológiai kérdéseivel foglalkozott. Ez volt dok­tori disszertációjának tárgya (Baja és környékének Mollusca faunája, 1960) és kandidátusi érteke­zésének témája is. (A magyarországi Duna-szakasz Mollusca faunájának rendszertana és öko­lógiája, 1977.) A vizek világának két, mondhatni ellentétes területét tanulmányozta legbehatóbban: a Dunát, illetve a szikes tavakat. Ezek puhatestűinek ökológiai viszonyaira vonatkozó megállapí­tásai kiemelkedő jelentőségűek. Részt vett nemzetközi kutatási programokban is. Színes, sokoldalú egyénisége tudományos munkásságában is megnyilvánult. A kutatás mel­lett a legmagasabb szintű népszerűsítés és oktatás területén is kiváló volt. Szellemes szöveggel kísért gyönyörű felvételeinek bemutatása szakember, amatőr és tanuló számára egyaránt fe­lejthetetlen élményt nyújtott. Nekünk, magyar malakológusoknak mindezeken felül szervezőkészsége jelentett legtöbbet. Lét­rehozta, szerkesztette és életben tartott az első magyar malakológiai folyóiratot, az 1973-ban meg­jelent Soósianát. Ez a lap nemcsak a magyar malakológusok összetartó ereje lett, hanem sok kül­földi kollégához és intézményhez eljutva hírt adott a hazai kutatások eredményeiről. Szervezőkészségének másik eredménye a magyarországi malakológusok rendszeresen, évenként tartott találkozója. Az „alapító tagok" soha nem fogják elfelejteni az első találkzókat, amelyeknek színvonalát - de hangulatát és melegségét is - Richnovszky Bandi személye- biztosította. Azt hiszem, mindannyian őrzünk magunkban olyan emlékeket, amelyek Hozzá kötődnek. Baráti segítséget, egy szellemes megjsgyzést, mosolyt, vagy éppen csípős "bdamondást". Es­tébe nyúló vitákat, hajókázást a gemenci Dunaágban, iszogatást a hajósi pincesoron. Lakásának kincseit: páratlan gyűjteményét, csigás bélyegeit és könyveinek sokaságát, amelyeket szemlélve megérthettük természettudományos képzettségét, de humán műveltségét is. Júliusban született és júliusban halt meg. 8 nappal élte túl 61-edik születésnapját. Augusztus 24-én a szegedi temetőben hamvainak porát az a Természet fogadta be, amelyet annyira csodált és szeretett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom