Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 11. (Eger, 1992.)

Krolopp E.-Sümegi P.: A magyarországi pleisztocén képződmények Vertigo fajai és meghatározásuk

Vertigo antivertigo (Drapa rnaud, 1801) Héja sima, fosszilisan is fénylő. Szájadéka szív alakba hajló ellipszis. Fogazata 6-10 közt változat, a fosszilis példányoké legtöbbször 7-8. A pleisztocén enyhe klímaszakaszainak üledékeiben gyakori, többnyire együtt fordul elő a Vertigo angustior fajjal. 114 előfordulási helye ismeretes. Vertigo substriata (Jeffreys, 1833) A fosszilis példányoknál is igen feltűnő a középső kanyarulatok bordázottsága, amely a héjnak selymes fényt ad. Fogazata apró, de egyenletesen fejlett emelekből áll. 6 fogú, a fosszilis példányoknál redukció szinte soha nem fordul elő. 48 pleisztocén lelőhelye ismeretes, elsősorban az Alföldről, hűvös és csapadékos klímafázisok üledékeiből. Vertigo pseudosubstriata Lozek, 1954. Két homlokfoga és a tarkóduzzanat hiánya egyértelműen elkülöníti a többi hasonló alakú Vertigo fajoktól. Szájadékában 5 fog van, alakja és nagysága V. pygmaea fajhoz hasonló. Igen ritka, Magyarországról csupán 2 pleisztocén lelőhelyről ismert. Kihalt faj. Vertigo geyeri Lindholm, 1925. Háza zömök, kanyarulatai domborúak, varratai mélyek. Felülete finoman, szabályosan vonalkázott, 4 apró, pontszerű foga aránylag mélyen ül. Homlokfoga sokszoer fejletlen, alig látható, de csak ritkán hiányzik. Fogazatának edukciója következtében előfordul, hogy 3, 2 esetleg csak 1 foga van. Alsó garatredőjének megfelelően a szájadék mögött, kissé a kanyarulat középvonala alatt a héjon bemélyedés látható. Főleg a felső-pleisztocén hűvös, nedves klímaszakaszainak üledékeiből ismeretes, eddig 65 előfordulási helyről. Vertigo alpestr'is Aider, 1838. Karcsú háza finoman, szabályosan vonalkázott. Szájadékában leggyakrabban 4 fog van, de a redukció következtében ez csökkenhet, így 3,2, ritkán 1 foga van, esetleg a szájadék fogatlan. Pleisztocén elterjedése a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét és az Északi Középhegységet foglalja magában és összesen 41 előfordulási helye ismert. Vertigo modesta (Say, 1824) Megnyúlt tojásdad alakú háza finoman, szabályosan, vonalkás-bordás. Fogai aránylag kicsik, számuk legtöbbször 4, de a redukció következtében 3 vagy 2 is lehet. Alsó garatredőjének megfelelően a héjon a szájadék mögött bemélyedés látható, amely kevésbé erős, mint a V. geyeri fajnál. Eddig egyetlen lelőhelyről (Szeged-Öthalom) ismeretes. Vertigo parcedentata (A.Braun, 1847) Aránylag nagytermetű (2-2.2 mm), sima, többnyire fénylő héjú faj. Szájadéka lekerekített, tojásdad alakú, benne 4, gyakrabban 3,2 esetleg 1 fog látható, sokszor fogatlan. Elsősorban a felső-pleisztocén hideg klíma szakaszainak üledékeiből ismeretes, magyarországi előfordulásainak száma 84. Kihalt faj. Vertigo genesii (Gredler, 1856) Kisebb, zömökebb a V. parcedentata fajnál, varratai mélyebbek. Héja finoman vonalkázott, tompa fényű. Szájadéka fogatlan vagy 1 gyengén fejlett homlokfoga van. Faji önállósága további vizsgálatokat igényel. Lehetséges, hogy a V.parcedentata faj kedvezőtlen viszonyok között az átlagméret alatti, de ivarérettséget elért alakja. Felső-pleisztocén üledékeinkből 16 előfordulási helye ismeretes. A Vertigo fajok fosszilis példányainak szine bizonyos mértékig útbaigazítást ad a faji