Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 11. (Eger, 1992.)

Makádi M.: A Melanopsis tihanyensis WENZ beomctriai vizsgálatának eredményei a Bakony-hegység délkeleti előterének tihanyi formációbeli képződményeiben

déssel keletkezett mocsári környezet (2. környezet) egyedei (H2=l,01 cm), szintén nagy szórással (sz=0,55) (2. ábra). A hosszúság-görbék valamennyi környezetben 2 csúcsúak. Az első maximumok helye változó, a másodiké az 1,05-1,15 cm közötti tartományba esik. A második maximum értékei mindig a nagyobb méretekhez kapcsolódnak, de gyakoriságuk kisebb az 1. maximuménál. Figyelemre méltó, hogy az 1. és a 2. maximumérték között jelentős a görbék esése, átlagosan 14%-os különbséggel. b. Szélessége 0. 30.0,65 cm közötti, 0,35-ös szórás, átlag 0,46 cm-es szélesség jellemzi a fajt. Legszélesebbek az agyagos kőzetanyagú, legmélyebbvizi 4. környezet egyedei (SZ4=0,49 cm), legkeskenyebbek pedig az 1. környezetbeliek (SZ1=0,44 cm) (3. ábra). Eloszlási görbéik inkább normál eloszlást mutatnak valamennyi környezetben. c. A hosszúság és szélesség aránya A h/sz hányados viszonylag tág határok között változik (1,5-2,7, sz=l,2). Átlagértéke 2,06 (4. ábra). Eloszlási görbéje érdekesen alakul mind a négy környezetben. A h/sz =2 tartományban a görbéknek jelentős depressziója van. E választóhatár két oldalán normál eloszlási képet mutatnak, úgy, hogy a nagyobb tartományokban kisebb maximummal jelentkeznek. A megvizsgált példányok 51,6%-ánál a h/sz hányados értéke 2,0-nél kisebb, 40,8%-uknál pedig 2,0-nél nagyobb. d. Díszítettsége A faj díszítettsége a skulptúrából és a színdíszítettségből adódik. A színdíszítettség, mely a példányok 58%-át jellemezte, narancsszínű négyszögletes foltocskákból áll, mely bizonyos esetekben axiális irányítottságú csíkokká (2,8%-nál), vagy hasonló irányú cikcakkos vonalakká (11,7%-nál) olvad össze. Ez a színdíszítettség a Melanopsis bouei sturihoz és a Melanopsis fuchsihoz hasonlóan alakul. A skulptúra, mely a növekedés során folyamatosan alakul ki, az egyedek 93,4%-ánál - a FUCHS TH. által 1870-ben leírt, majd BARTHA F. 1971-es kiegészítése alapján értelmezve - típusosán alakul. Néhánynál azonban előfordul, hogy az utolsó kanyarulaton nincs skulptúra (4,2%), vagy a csomók a ház síkjából erőteljesen kiemelkedő zászlócskákká alakulnak (2,4%). A skulptúra és a színdíszítettség fenti alakulása alapján az alábbi színdíszítettségi típusokat különítettem el a M. tihanyensis faj esetében: 1. típusos skulptúra, színdíszítettség nincs (56,1%); 2. típusos skulptúra, narancsszínű négyszögletes foltocskák szabálytalanul rendeződve (22,8%); 3. típusos skulptúra, narancsszínű, cikcakkos lefutású vonalkák (11,7%); 4. az utolsó kanyarulat sima, színdíszítettség nincs (1,9%); 5. az utolsó kanyarulat sima, narancsszínű négyszögletes foltocskák szabálytalanul rendeződve (2,3%); 6. típusos skulptúra, narancsszínű, tengelyirányú lefutású szalagok (2,8%); 7. az utolsó kanyarulat zászlósán skulpturalt, narancsszínű foltocskák szabálytalanul rendeződve (2,4%).