Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 11. (Eger, 1992.)

Krolopp E.-Sümegi P.: A magyarországi pleisztocén képződmények Vertigo fajai és meghatározásuk

A magyarországi pleisztocén képződmények Vertigo fajai és meghatározásuk Krolopp E.-Sümegi P. Vertigs species and their determination from Hungarian Pleistocene formations. — Until now 12 Vertigo species have been found in the Hungarian Pleistocene sediments, seven of them recent as we\\:Vertigo pusilla, V.antivertigo, V.moulinsiana, V.pygmaea, V.alpestris, V. substriata. The other five species dissepe­ared at the end of the Pleistocene: V.parcedentata, V.pseudosubstriata, V.geyeri, V.genesii, V.modesta. The Vertigo species have great importance in the Hungarian quaternary malacological research, because of their palaeoecological indicators role in the finer reconstruciton of the former changes of the enviroment. The occurrence of certain Vertiog species could be connected to different time periods of the Pleistocene, so their biostratigraphical role has much importance. A Vertigo (Müller, 1774) nemzetségnek a kvartermalakológiában mind rétcgtani, mind pedig paleoökológiai szempontból kiemelkedő jelentősége van. Pleisztocén képződnie ­nyeknkből azonban Vertigo fajok - kicsinységünk miatt - jelentősebb egyedszámban csak az iszapolásos gyűjtésmódszer elterjedése óta kerülnek elő. Az ilyen módon gyűjtött anya­gok tették lehetővé az egyes fajok tényleges gyakorisági értékeinek megismerését, és né­hány taxonális probléma eldöntését. Az újabb adatok ismeretében szükségessé vált régebbi gyűjteményes anyagok tételes revíziója is. Mivel a Vertigo fajok meghatározása - már csak az apró termetük miatt is - nem könnyű feladat, célszerűnek látszik a revíziós munka során végzett megfigyelések ered­ményeit közreadni és a hazai pleisztocén képződményekből ismert Vertigo fajok határo­zókulcsát összeállítani. Ezzel egyúttal a hordaléktól származó anyag és a holocén, illetve a recens Vertigo fajok meghatározásához is segítséget kívánunk nyújtani. A magyarországi pleisztocén képződményekből 12 Vertigo faj ismeretes. Köztük van 2 kihalt faj (V.parcedentata, V.pseudosubstriata), további 3 olyan faj, amely ma nem él te­rületünkön (V.genesii, V.geyeri, V.modesta) A többi 7 faj (V.alpestris, V.angustior, V anti­vertigo, V moulinsiana, V. pusilla, V.pygmaea, V.substriata) jelenleg is él Magyarországon. Ez tehát azt jelenti, hogy összes, ma itt élő Vertigo faj a pleisztocén üledékeinkből is ismeretes, de pleisztocén Vertigoink száma jelenleginél 5 fajjal több. A magyarországi pleisztocén üledékekben előforduló Vertigo fajokat az alábbi határo­zókulcs segítségével lehet elkülöníteni: 1. Házuk balra csavarodik 2. Házuk jobbra csavarodik 3. 2. Nagyobb (1.9-2.1 mm),felszíne sima vagy gyengén szabálytanul vonalkázott, utolsó kanyarulata a szájadék táján lapított Vpusilla Kisebb (1.5-1.8 mm) felszíne különösen a középső kanyarulaton sűrűn, szabálytala­nul vonalkás-bordás, utolsó kanyarulatán a szájadék táján mély barázda látható: V.angustior 3. Tarkóduzzanata van 4. Tarkóduzzanata nincs 7. 4. A szájadék boltozatán 1 fog van 5. A szájadék boltozatán 2-3 fog található 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom