Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 9. (Eger, 1990.)
Sümegi Pál: A Vertigo Pusilla (D. F. Müller, 1774) Mollusca faj a magyarországi Nagyalföldön
3. Valamennyi élőhely folyóvíz vagy láp partján helyezkedik el. A folyókat kísérő "galériaerdők" és a lápok peremén elhelyezkedő ligeterdők mikroklimatikusan nagyon hasonlítanak a középhegység erdeihez. A Nyírségben a földtani adatok szerint a pleisztocén végén jelentős laposodott területek voltak. A lápterületek kiterjedése olyan nagy volt, hogy a lápok több ponton érintkeztek és homokhátakkal tagolt láprendszer jött létre. Ez a láprendszer faunakorridor szerepet töltött be a középhegységi fauna számára és egészen a Nyírség pereméig húzódhatott. A nyírségi lápok holocén-pleisztocén rétegeit faunatörténeti szempontból még nem vizsgálták. A jól fosszilizálódó Mollusca fauna segítségével tisztázható, hogy mikor és milyen fázisokban vándoroltak be a középhegységi elemek az Alföldre. A Vertigo pusilla , az eddigi adatok szerint a Kárpát medencében csak a fent említett élőhelyeken húzódott az Alföld területére. A Nyírség pereme ennek a fajnak egyben az areahatára is. A szatmári és a nyírségi elterjedése szorosan összefügghetett a környező középhegységi területekkel. Ezt bizonyíta a Munkács környéki és a Beregszász környéki gyűjtési adatok (SOÓS L. 1943). Ma ezért találjuk csak elszigetelt populáciőtöredékeit ennek a fajnak az ÉK-Alföldön, mert a lápok lecsapolása, az erdőírtások következtében, azaz antropogén hatásra a mikroklimatikusan kedvező élőhelyek száma csökkent és a feltehetően egységes area szigetekre szakadt. A Vertigo pusilla faj Ny-Európában is lehúzódik síksági területekre, különösen a Német-Lengyel síkság óceáni hatása alatt álló területein elterjedt. Itt egységes areát alkot a középhegységi területekkel, egészen a tengerparti, homokos váztalajú erdőkig elterjedt (KERNEY, M. P. - CAMERON, R.A.O. - JUNGBLUTH, J.H. 1983). 5. Összehasonlítva az élőhelyeket megállapíthattuk, hogy a Vertigo pusilla faj a magyar Alföldön nedves aljzatú, sűrű cserjeszinttel rendelkező erdőtársulásokat kedveli. Még a degradált állapotú pusztai tölgyesekben is megjelenik, ha ott zárt a cserjeszint. Viszont, ahol a cserjeszintet megbontották, onnan ez a faj eltűnik. összefoglalás A Vertigo pusilla (MÜLL.) - akárcsak a többi mesofil, elsősorban középhegységeinkben élÖ Mollusca faj 1 folyókat, lápokat kísérő erdők "közvetítésével" terjedt el az Alföldön. Az ÉK-Alföldi areája ennek a fajnak szigetszerűvé vált, mert a mikroklimatikusan kedvező, a középhegység tölgyes zónájához hasonló élőhelyek területe, antropogén hatás miatt összezsugorodott. Az élőhelyek részletes elemzésével, a faunakorridor szerepet betöltő lápok vertikális és horizontális elemzésével a Mollusca fauna betelepedési fázisai és irányai tisztázhatók, illetve rfekonstruálni lehet az egykori természetes környezetet is. IRODALOM ! BÁBA, K. (1974): Különböző állapotú csévharaszti tölgyesek puhatestúinek mennyiségi viszonyai. Abst. Bot. 2. pp. 71-»76. BÁBA, K. (1983): A Szatmár-Beregi sík szárazföldi csigái és a környezetükre levonható következtetések. Juhász Gy. Tanárképző Főisk. Tud. Közi. pp. 27-42. KERNEY, M. P. - CAMERON, R. A. D. - JÜNGBUUTH, J. H. (1983): Die Landschnecken Nord- und Mitteleuropas. hamburg-Berlin , Paul Parey. p.; 1-384. NYILAS, I. - SÜMEGI, P. (1988): Bátorliget Mollusca faunája Bátoíliget élővilága c. tanulmánykötet, 1 Megjelenés alatt. | PINTÉR, L. - RICHNOVSZKY, A. - SZIGETIjY, A. (1979): A magyarországi recens puhatestűek élterjedése, Soósiana, p. 1-351. SOÓS, L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca faunája Budapest, p. 1-478. SÜMEGI, P. (1989): Debrecen-Erdőspusztai terület Mpllu$ca faunája. Calandrella, II/2. p. 25-32.
