Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 9. (Eger, 1990.)
Domokos Tamás: A Bélmegyeri Bélhosszú földrajzi viszonyai, holocén puhatestű faunája és gerinces maradványai
Domokos Tamás A BÉLMEGYERI BÉLHOSSZÚ FÖLDRAJZI VISZONYAI, HOLOCÉN PUHATESTŰ-FAUNÁJA ÉS GERINCES MARADVÁNYAI GEOGRAPHICAL CONDITIONS HOLOCENE MOLLUSC-FAUNA AND VERTEBRAL RELIC OF BÉLHOSSZÚ IN THE VICINITY OF BÉLMEGYER ABSTRACT: The author malacological and vertebral material of 3 depthless boring in the hillock named Bélhosszú revievs. The Bélhosszú hillock is composed of sand and formations. In the top of hillock compaction and limonit concretes are shown. In the reaccumulated sediments grove- and forest- species dominate. Numbers of recent and fossil Mollusca species are 16 and 19. Bélmegyer környékének földrajzi tanulmányozása, recens és fosszilis puhatestű, illetve fosszilis gerinces faunájának vizsgálata már korábban elkezdődött. A Csömöki-domb régészeti feltárásával párhuzamosan elkészült a domb fosszilis Mollusca és Vertebrata faunájának, valamint - Bélmegyer közigazgatási területén - a recens Mollusca faunának feldolgozása is (Domokos, T. 1988, Domokos, T. - Kordos, L. - Krolopp, E. 1990, Domokos, T. 199 ). Már a Csömöki-domb vizsgálata során felmerült, a tőle megközelítően 300 m-re fekvő, az erdőben megbúvó Bélhosszú nevű hát (l.ábra) összehasonlítás céljából történő feltárásának szükségessége. Erre sarkalt a Bélhosszún 1988 nyarán Lennert József által talált Hydrobiidae családban tartozó Paladilhia gyanús fragmentum problémája, valamint a bélmegyeri dombok genezisének kérdése. A fúrásokra 1989 tavaszán került sor Krolopp Endre közreműködésével, Borro gyártmányú motorszonda segítségével (Magyar Állami Földtani Intézet). A vizsgálat közvetlen célja az volt, hogy a feltételezésem szerint genetikusan összefüggő terület két különböző pontján, különböző módszerekkel végrehajtott feltárás eredményét összevessem. Ideális az lett volna, ha a fúrásokat a Csömöki-dombon mélyítjük le, ahol korábban már felszíni feltáráson végeztünk malakofaunisztikai és gerinces vizsgálatokat. Ettől a megoldástól azonban el kellett tekintenem, a területen azóta végrehajtott bolygatások miatt. így maradt megoldásnak a Csömöki-dombbal megközelítően párhuzamosan futó, attól ÉK-re fekvő, kb. lm-rel magasabb Bélhoászú nevű hát egy részének vizsgálata. A három fúrás helyét és az elkészített szelvény-vázlatot a 2. ábra mutatja. A spirálfúróról a makroszkóposán észlelt különbségek alapján válogattuk szét, ill. szedtük le a fúradékot a szárítást követően 0,8 mm-es lyukbőségű szitán iszapoltam át a mintákat tiszta vízzel. A légszáraz minta tömege - az üledék jellegének változásától függően - 0,2 és 0,3 kg között, az iszapolás utáni maradék a vizsgált mintáknál 0,8 és 8,3 % között változott. A sekél yfúrások során vett minták tömegének átlaga a csömöki-dombi vizsgálati anyag átlagának csupán 10 \-át tette ki. A mintavétel technikája miatt a Mollusca héjak darabolódásával és a különböző karakterű üledékek keveredésével kellett számolni. A következőkben a fúrások ós azok mintáinak sorrendjében ismertetem a sekélyfúrások rétegsorát, valamint Mollusca (M) és Gerinces (G) anyagát:
