Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 7. (Eger, 1987.)
Dávid Árpád: Paleoökológia és paleopathológiai megfigyelések felsőoligocén puhatestűeken
nül pusztulásuk után temetődtek be. így a teknők a ligamentum elbomlása után is együtt maradhattak. Nucula , Pitar , Glycyme- ris fajok esetében figyelhettem meg ezt a jelenséget. Egy Pitar splendida kevéssel a ligamentum pusztulása után temetődött be. Ebben az esetben a héjak kissé elcsúsztak egymáson. Sekélytengeri környezetre utaló osztriga-telepeket is megfigyelhettem. Az Ostrea egyedek egymásra nőve /epokia/ padokat alkottak /Bogsch, L. 1968./. A kagylók a számukra kedvező környezetben nagy számban zsúfolódtak össze. Ez számos esetben testtorzitást eredményezett. Szélsőséges esetekben a héjak torzulása az állat pusztulását okozta. Ez a jelenség recens Ostreákon is tanulmányozható. Az epőkia jelenségét egy másik esetben is megfigyelhettük. Rossz megtartású Babylonia héjon, limonitos bekérgezés formájában egy féregtelepet találtunk. A szájadékot nem fedte bekérgezés. így valószínű, hogy a csiga mig el nem pusztult, cipelte a féregtelepet. A ránövés a társuló két faj között, jelen esetben együttélést /synökia/ is teremt. Ez a férgek számára volt kedvezőbb. Az egyébként szesszilis életmódot folytató szervezeteknek a paszsziv helyváltoztatás révén nagyobb esélyük volt a táplálékszerzésre. A telepet alkotó egyedeket a Kamptozoa törzsbe tartozónak vélem, Az együttélés más tipusát figyelhettem meg egy Athleta rarispina és egy kicsiny Ostrea-telep esetében. Az egyik Ostreánál a jobb és bal teknő is megvan. Az Athleta szájadékát a kagylók nem takarták.