Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

példányszám nyerése érdekében is fontos. Ezek a fajok csak ritkán gyűjthetők a lelőhelyen egyeléssel. Célravezetőbb a talajminta gyűjtése, amiből azután már "asztalon" válogatjuk ki a héjakat, A gyűjthető talajminta mennyisége általában azonban már csak súlya miatt is behatárolt, Emiatt a kicsit is ritkább fajokból csak néhány szokott előkerülni a gondos válogatás ellenére is. Fontos tehát, hogy a gyűjtött talajmintákból minél tökéletesebben tudjuk kiszedegetni a csigákat, a ritka fajok megtalálásának érdekében, Ha fauna-összehasonlitó, számszerű vizsgálatokat végzünk, bár az azonos módszerrel feldolgozott minták standard hibalehetőséget adnak, nem mindegy mekkora a megtalált héjak abszolút mennyisége. Noha látszólag gyors és biztos eljárás a szétteregetett és megszárított talajmintákból a csipesszel történő csigaválogatás, magam ezt tökéletlennek találtam egyrészt a sok meddőrész átvizsgálásának szükségessége miatt, másrészt amiatt, hogy sok csigahéj, agyaggal belepve elkerüli figyelmünket és rögöcskének nézzük, Az alábbiakban általam alkalmazott eljárásokat mutatok be a talajminták feldolgozására , Először a többeket érdeklő csigah-éj-gyüjtés technikáját veszem sorra, majd az élő példányok nyerésének módszerét irom le. Mindkét módszer általános elvéhez tartozik a finomszemcsés homok- és agyagfrakció eltávolítására szolgáló iszapolás és a fajsulykülönbséget kihasználó vizes dekantálás, Mindezek nemcsak a csigák elkülönítését, hanem héjuk felületének tisztítását is szolgálják,