Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

A kőzettörmeléket nedvesen vagy szárítás után átválogathatjuk. Nem sok csigahéj marad benne, Természetesen a hazátlan csigák mészlapocskái és rögei ebben a frakcióban gyűlnek össze és a Pisidiumok félteknői is. Ide kerülhetnek a nagyobb Daudebardia-héjak és a széttört csigahéjak is

? ha nem tartalmaznak olyan zugot, amiben légbuborék akadhatna meg. Ezek a lapos képletek annyira elütnek a többi rögöcskétől - és számuk sem tul nagy -, hogy percek alatt kiválogathatok. A lekanalazott uszó frakciót pedig újból vizzel keverjük össze, Fazékba vagy egy-két literes főzőpohárba tegyük, Annyi vizet tegyünk ebbe az edénybe? hogy az uszó törmelék ne érjen az edény magasságának kétharmadán tul. Ezután felforraljuk a mintát. A forralás ideje, a viz forrásától számitott 3-5 perc legyen, Gyorsan melegítő gázlángot használjunk, A gőz,» dagadóláp alakjához hasonlóra formálja a törmeléket,ezért időnként meg kell kevernünk az anyagot, A forralást akkor kell befejezni

f ha az úszkáló képletek le és fel kavarognak a vízben, miközben az egész uszadék lesüllyed a vizbe, A forralás végén, a megbarnuló viz felszínét kell látnunk, amelyen csak a nagyobb növényi darabok úszkálnak. A forralás végeztével megvárjuk, amig kihűl az edény és a tartalma. Hülés után majdnem minden képletnek a viz alján kell hevernie, legfeljebb vastag: falu, csillogó gyommagvak és az épebb, tömörebb gallydarabok úszkálhatnak a felszínen. A forralással a levegőt eltávolítjuk a növényi sejtekből és a csigahéjakból egyaránt, A levegő helyére gőz, majd a lehűlés után víz ke-