Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)
Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból
Száritás közben több maradék élő csiga,, elsősorban a Clausilidák , a tálca szélére mászhatnak. A nagyobb fajokat ekkor összeszedegethetjük, de a kisebbek nyugalmi állapotban a házukba visszahúzódva nem másznak újra el, ha visszaseperjük őket a törmelékbe, 4, / Száraz frakcionálás A talajminta kimosott, száraz állapotában jól szitálható, mivel nem tapadnak egymáshoz darabkái. Ekkor érdemes belőle a nagyobb héjakat kiszedegetni és durvább gallyés kődarabokat eltávolitani. Az az ajánlásom, hogy legfeljebb 4 mm-es lyukböségü szitán keresztül szitáljuk át a mintákat, Ami az ilyen sűrűségű hálón fennmarad,- abból további kezelés nélkül is könnyen kiválogatható a csigahéj, /Ennek legkisebb szemcséi, a Chondrula trldens - Granaria frumen- tum nagyságrendjébe esnek,/ A szitálás közben a fonálszerű növényi részek gombolyagba csapzódnak a rázódó minta felett. Ezt a gombolyagot kezünkkel nyugodtan morzsolgassuk a lehetőség szerint aprózzuk fel, A szálak között sok héj lehet, amiket igy kiszabadítunk, ugyanakkor nem törnek össze, Különösen ajánlott a mohák szétmorzsolása, s ezért fontos a megfelelő szárazságuk. A növényekből ily módon maradt rugalmas, kócszerü anyagot eldobhatjuk, A legdurvább szitán keresztülhulló törmeléket tovább frakcionálhatjuk sziták segítségével. Először is, a már iszapolásra használt szitán is érdemes szárazon megszítálni a mintát, mert sok felaprózódott növényi törmelék hullhat át rajta, ? ami még