Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Petró Ede: A Bythinella austriaca (Frauenfel, 1859) budapesti előfordulásáról

- "kalten Quellen

11 /p.8./; "In Quellen der Ebene" /p.23,/; "einer Quellen der Ebene" /p.95./ - hidegvizű forrás volt. Dolgozata alapján - az elvétve megadott földrajzi adatok szerint - a siksági gyűjtőhelyei: a Rákos-patak északi szakaszán /Angyalföld/, Palotai-szigeten, Újpesten, Megyeren, Rákospalota északi .területén és Fót területének nyugati részén lehetett. A feltételezett forrás megkeresését az 1884-es kiadású térképszelvény alapján terveztem meg, és 198o, 03, 16.-án meg is találtam. A Csömöri-Kisvizet a Fóti-ut keresztezi, a keresztezés! ponttól folyásirányban 5oo méterre a patak egy kb. 3ooo m^-es, kotus éger-láp süllyedéket keresztez /CT 67/. A süllyedek partoldaláből fakadó jobb oldali szivárgó forrásokban és azok kifolyásában tömegesen él a Bythinel la

. A bal oldali forrásokban csak üres héjait találtam. A B. hungarica-t HAZAY /1881/ a héj alak és méret jellemzői alapján irta le, és határozta meg különállását a B. austri- aca-tól és a B. cylindrica /

FRAUENFELD, 1856/-tól. A statisztikailag bizonyított különállóságot a rákospalotai Forrás-csoport: jobb oldali 1. sz. forrás /0233/ és a Börzsöny-hegységből származó Csömöle-völgy: őz-forrás /0158/ populációja alapján mutatom be. A két populációból 5o-5o db 5 kanyarulatos példányt emeltem ki. A héj jellemző méretei /1. sz. táblázat/ 2ox nagyításon, okulár-mikrométerrel 0,02 mm pontossággal vettem le. A két populáció kvantitatív tulajdonságainak azonosságát vagy különbözőségét, a szórások /- SD/ figye-