Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Petró Ede: A Bythinella austriaca (Frauenfel, 1859) budapesti előfordulásáról

Cü 30, 31, 42/; a Cserhátban: CU 90, DT 01; a Karancs-Medves-Hegységben: DU 12; a Mátrában: DT 29, DU 00, 10, 11, 20; a BükkHegységben: DU 51, 61, 62, 63, 72; és a Pesti-sikságon: CT 68 = helyesen CT 58: Göd, Széchenyi-forrás /PINTÉR-alii, 1979; PINTÉR-S. SZIGETHY, 1979, 198o/. A hegyvidéki hidegvizű forrásokat és patakokat kedvelő /oligoterm/ faj alföldi előfordulásai megkülönböztetett érdeklődésre tarthatnak számot- Az Alföldről, a Pesti-sikságról az első Bythinella populációt HAZAY GYULA jelezte 1881-ben, és az "egy forrás a síkságon" lelőhelyről leírta a B~ hungarica-t és annak egy változatát a var, pur

a-t /HAZAY, 1881: 93-95; ábra: TAF. XIV, 1-2/. A pontatlanul megadott lelőhelyet HAZAY óta nem találták meg /SOÓS,1943/. A DUDICH által felfedezett lelőhelyek a Dunakeszi környéki dunaparti források nem lehettek HAZAY gyűjtőhelyei, mert onnan olyan feltűnően karcsú példányok mint a B. hungarica nem kerültek elő, /SOÓS, 1943/. A Pesti-siksági gyűjtéseim egyikén 1979. 07, 31.-én, a Budapest: Rákospalota északkeleti részéi /CT 67/ a Csömöri-Kisviz iszapmintájában 1 db erősen kihúzott tekercsű, karcsú, szögletes kanyarulatu, kiugró szájadéku B. austriaca var, hungarica HAZAY, 1881 jó megtartású héját találtam, Kétségtelen, hogy a példány láttán, HAZAY GYULA B. hungarica-jának, közel száz éve felderítetlen localités tipica-ja, az "einer Quellen der Ebene" megtalálásának reménye sarkallt arra, hogy a patak vízgyűjtőterületét a forrás-vidékről a torkolatig részletesen átkutassam. HAZAY /1881/ a B. hungarica lelőhelyét pontosan nem jelöli meg, de a síkságon egy