Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Bába Károly: Egységes biogeográfiai nézőpont megteremtési lehetősége

Az ábra alapján megállapítható, s ez egyben a szétterjedési centrum egyeztetési eljárás kontrolljaként is tekinthető, hogy a csigáknál és növényeknél a kontinentális és óceáni csoportok százalékos aránya azonos tendenciájú változást mutat. S egyben az is látható, hogy a növényeknél is komplementer módon változik a két csoport aránya. Az is megállapítható, hogy a szukcesszió során a nedvesedéssel no a kontinentalitás /pl. a homoki sorban a 2 2-25 növénytársulások/, továbbá az a tendencia is megfigyelhető, hogy a zárótársulásokban a két csoport /'óceáni és kontinentális/ százalékos értékei közelednek egymáshoz /mineralogén, organogén szukcessziósorok és a homoki szukcessziósorban a csigáknál/. Mindhárom szukcessziósorban különbözik az egyes csoportokat alkotó faunaelemek aránya. így a mineralogén és organogén szukcessziósorokban a keletpaleartikus, európai és középeurópai hegyvidéki elemek jellemzőek, a homok szukcessziósorban a keletpaleartikus és ponto-kaspi fauna elemek aránya magasabb és jellemzőbb. A zárótársuiások felé haladva a ponto- és holomediterrán elemek százalékos aránya növekszik /mineralogén, organogén szukcessziósorok/. Az eredményeket kétségtelenül befolyásolja, hogy 3o~5o évvel korábbi növénytani adatokkal voltam kénytelen dolgozni, ami a nagyon erős lecsapolással és erdészeti tevékenységgel háborított homoki szukcessziósorban és a gyertyános tölgyesnél /12/ tűnik szembe a növényzeti és csigákra vonatkozó százalékos adatok szembeállításánál.