Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 1. ( Eger,1980. )

Dr. Wagner Mária: Megfigyelések a Succinea oblonga ökológiai viszonyoktól függő testnagyságáról

A legnagyobb termetű egyedek rendszerint a számukra kedvező körülmények között fejlődnek ki. Ez a felismerés lehetőséget ad arra, hogy a pleisztocén rétegekből előkerült csigahéjak alaktani értékeléséből az adott élőhelyek ökológiai viszonyaira következtethessünk. Ennek a meggondolásnak a jegyében egy-két olyan adatot szeretnék közölni, melyek a Succinea oblonga /Draparnaud/ klima jelző szerepét világit ják meg. Ez az ubikvista faj olyan családba tar tozik, melyek tagjai bár szárazföldiek, vizhez kapcsolódnak. Ugy látszik, hogy a faj egyedei a pleisztocénban viszonylag szárazabb helyeken is előfordultak mint ma /Lozek 1963/. Soós /1943/ ' a ma élő egyedek házának átlagmagasságát 7,5 mm-nek adja meg, de előfordulnak ennél sokkal nagyobb példányok is. Lozek /1963/ szerint a pleisztocénban élő állatok között számos 4-4,5 mm nagyságú állat is előfordult. Pel kell tételeznünk, hogy ezek a kisebb alakok az emiitett szárazabb körülmények között fejlődtek ki. A felső-pleisztocénban végzett vizsgálataim során ugyanis azt tapasztaltam, hogy ennek a fajnak nagyobb és kisebb egyedei a legfiatalabb löszösszletekből - melyeket Pécsi /1975/ összefoglalóan. Dunaujváros-Tápiósülyi löszösszleteknek nevezett el - határozottan elkülönült rétegekben fordultak elő. Ahol a réteg homoktartalma igen magas, mint pl. Dunaföldvár, Dunaújváros, Mende, Balatonszabadi homokos rétegek ott a kisebb alakot, ahol a lösz dominált /Paks I, II, Hódmezővásárhely, Mohács, Balatonszabadi löszös rétegek/, ott a nagyobb alakot találtam. Bizonyos, hogy a homokos rétegek képződése idején szárazabb volt a