Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
E festők közül úgy tűnik, Szily Géza él leginkább az akvarellnek azzal az optikai varázsával, mely a színeket nedvességük fényével őrzi meg, üvegszerűen csillogtatja a formák felületét, s ezáltal sejtelmessé teszi a fák mögötti ódon épületeket, megvilágítással is tündériesíti álomvilágát. Supka Magdolna, 1984 az akvarellt (...), addig, talán a nyolcvanas évek felpezsdülő szellemi légkörének is köszönhetően, az ezredvégre a műfaj újra fellendült. 1992-ben az egri biennálék addigi díjazottjai (Bikácsi Daniela, Buták András, Erdélyi Eta, El Kazovszkij, König Frigyes, Lóránt János Demeter, Stefanovits István, Szentgyörgyi József, Szily Géza és Végh András) megalakították a Magyar Vízfestők Társaságát, melynek ma már több mint százhúsz tagja van. A kiállítók közül sokan csak alkalmanként készítenek akvarellt, mások különböző technikákat kevernek műveikben, köztük vizes alapú festéket is, de vannak, akik rendszeresen dolgoznak akvarellel, mint a fent említett alapítótagok, vagy például Chilf Mária, Csurka Eszter, Krajcsovics Éva, Mayer Berta, Olajos György, Újházi Péter. Az elmúlt évtized egri biennáléin egyre több a fiatal alkotó, ami mindenképpen jelzi a műfaj életképességét. Nem egyszer éppen a fiatalok vállalják fel a „tiszta" akvarell műfaját. Nagy T. Katalin, 2009 83
