Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

tudunk, vagy nem is akarunk megformálni. Ihletett megszólalásukban fontosnak érezzük az akvarell sajátos hangját, mely ezekben a képekben a halkan ejtett szó, a bensőségesség varázsával hat. (...) Nem a teljes áttekintés igényével íródottak e sorok, csupán kísérőjéül kívánnak szegődni

azoknak a képi dallamoknak, mik a festészet régies csendülésű hangszerén, az akvarell színeivel újszerűén szólalnak meg. S bár csak néhány

karakteres motívumot emeltünk ki, s általuk a

témák feldolgozóit, azt reméljük, hogy ezeknek hangvétele megszólaltatja az említetlen műveket is,

hogy közülük is ki-ki felfedezhesse a kedvére valót. Azt, ami minden művészet legfőbb értelme, hogy ünnepi közérzetünkből átsugározzon hétköznapjaink gondjaiba is egy-egy lélegzetvételnyit.

Supka Magdolna, 1984