Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
SARKADI PÉTER (1 948) Budapesten született. A Képzőművészeti Gimnáziumban ötvös szakon végzett. Ezt követően 1968—1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke festő, majd grafika szakon. Mesterei Sarkantyú Simon, Ék Sándor és Raszler Károly voltak. Első műveinek megszületése a 70-es évek progresszív folyamataihoz kapcsolódó „Ró^sa presszó” szellemi akcióihoz köthető, mely csoportosulás a főiskolai képzésből való elvágyódást, kilépést, az új keresését - egyfajta szabadság-megfogalmazást - jelentett. 1979 óta él Egerben. Rendszeresen szerepelt a Stúdiókiállításokon és a miskolci Országos Grafikai Biennálékon. A posztmodern művészet nyugat-európai és amerikai pop-rock-punk szabad, sokszínű városi kultúrájának egoista, extravagáns kellékeit, jeleit használta puritán eszközökkel készített grafikáin, sok-műfajú művészetében. Festményeivel, grafikáival, fotóival, performanszaival, zenéjével erre a kultúrára reflektált, hol nosztalgikus, hol ironikus-önironikus attitűddel, a kisajátítás gesztusával - megalkotva kora fiktív reklámját, szlogenjét, zenéjét és a saját személyében a sztárját: EGO-dokumenumait. Az ezredforduló évtizedeiben tovább folytatja ezt a reflektív művészetet azzal a különbséggel, hogy immár a globalizált tömegkultúra átszivárgóit jelenségeit használja képei, akciói modelljéül. A művészetről való gondolkodás művészetének központi eleme, így a megyei lapokban rendszeresen írt művészeti kritikákat. Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1980,1988. A kiállításon díjat kaptak még: Földi Péter, Nagy Gábor, Czinke Ferenc, Orosz János, Bráda Tibor, Duschanek János, Mayer Berta, Bihari Sándor VIL_0rszágos Akvarell Bienná]é 1980 Szavaknak, fogalmaknak mindig van személyes jelentése is, ami többet, konkrétabbat jelent használója számára a kívülálló hallgatónál. Valami olyat, ami személyesen az ő számára kötődik a fogalomhoz. Én így vagyok az akvarell fogalmával is. Kimondják előttem, vagy kimondom én, akkor rögtön Kandinszkij 1910-ben festett „Első absztrakt akvarell" című képe jut eszembe: a felfedezés, a boldog és egyértelmű birtokbavétel képe és jelképe ez számomra. Kandinszkij ezzel az „Első absztrakt akvarell"-lel mozgalmakban igazán nem szűkölködő századunk egyik legjelentősebb művészeti forradalmát indította el. Nem tudom, hogy Kandinszkij ehhez az indításhoz kereste-e a megfelelő eszközt, vagy éppen az eszközben, az akvarellben kínálkozó lehetőség, a technika könnyed frissessége ébresztette rá az „absztrakció" szabadságára, megnyíló tág terei végtelen szépségére? Nem tudom, de nem is tartom igazán 29
