Császi Irén (szerk.): Schreiber-Gyermek-Színház. Mesés papírjátékok. A Dobó István Vármúzeum játékgyűjteményéből - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 2. (Eger, 2017)
Szövegkönyvek (Harsányi Mihály fordítása) Aladdin forgat a fejében. Fáradságos munkával, varrásból kell előteremtenem mindkettőnk számára a mindennapi betevőt. Aladdin Kukuruval: (jómódú kereskedőnek öltözve). Nicsak, kit hozok, anyám! Elhunyt atyám testvérét, aki egyenesen Afrikából jött, hogy szerencsém kovácsa legyen. Fatifne: Apádnak nem volt testvére. Kukuru: De volt, kedves sógornőm. Már ifjú korunkban elváltak útjaink. O itt, Kínában lett szabó, engem pedig a kalandvágy Afrikába hajtott. Míg rosszul ment a sorom, nem gondoltam a fivéremre, de midőn meggazdagodtam, haza hajtott a honvágy. Aladdinnal az utcán futottam össze és ráismertem, mert hasonlít az ön férjére. Fatime: Mi a terve Aladdinnal? Kukuru:. Nagy terveim vannak vele. Fatime: Csak ne ültesse tele a fejét öntelt gondolatokkal! Már amúgy is rangján telüli dolgokra vágyik. Inkább a munkára ébresszen benne kedvet! Kukuru: Ha követ engem, nem kell többet dolgoznia. Akkor a világ minden kincse az övé lesz. Aladdin: Látod, anyám, mindig mondtam neked, hogy még sokra viszem. Fatime: Most még meg is erősíti őt ebben az ostoba meggyőződésben. Aladdin: Mit kell hát tennem, nagybátyám? Kukuru: Kísérj el holnap az erdőbe, és tegyél ott egy nagy szívességet nekem. Ha sikerül a tervem, gazdagabbak leszünk, mint a szultán. De jobb lesz, ha mindent a vacsoránál beszélnünk meg." Kukuru a varázsló Részlet a Schreiber-féle Gyermekszínház 37. szövegkönyvéből: ALADDIN ÉS A CSODALÁMPA Mesejáték négy felvonásban Szerző: Ernst Siewert Parasztszoba Első jelenet Fatime, majd Aladdin és Kukuru „Fatime: Hol marad Aladdin? Állandóan naplopókkal és bámészkodókkal lófrál. Nagyon aggódom a fiú miatt. Semmirekellő lett belőle, aki nem akar mesterséget tanulni, ám folyton nagyratörő terveket 7 '
