Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)

Farkas Bertalanná Fejes Katalin ( 1922-2004) Bodonyban született, szegényparaszti családban, ahol a férfiak erdei munkával, a nők a háztartással fog­lalkoztak. Otthon már 6-8 éves kora körül elkezdett szőni, a család által megtermelt saját kenderből. a Népművészet Mestere •• // « / // Szovo, hímző 1953-ban, amikor Bodonyban is megalakult a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet külső részlege, annak vezetője lett. Életcéljává vált a hímzés és szövés hagyományai­nak ápolása. Szülői és nagyszülői textil­hagyatékát feldolgozta, az azokon található motívumokat használta alkotásaihoz. A bodonyi háztar­tásokban csíkritmusos “fejel­­hajak” díszítették az ágyneműt, szálánvarrott hímzett térítők borították a palóc asztalokat, cakkos, hímzett függönyöket varrtak ablakaikra. Tudását továbbadta gyermekeinek és a szövetkezet tagjainak is. Munkáiban kendervászon alapanyagon alkalmazta a rég elfeledett kalodákat, subrikákat is, az általánosabb keresztszemes hímzések mellett. Ő volt az első, aki az újonnan szőtt lenvászonba az anyag len fonalával varrta be a szálhúzásos mintákat, hangsúlyozva az anyagváltást. 1976-ban elnyerte a népi iparművész címet, 1996-ban pedig a Népművészet Mestere címet a hagyományos hevesi szövés-, hímzésmotívumok és technikák újrafogalmazásáért. A bodonyi népművészeti házban láthatók hagyatékának legszebb darabjai. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom