Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)

Farkas Bertalanná Fejes Katalin ( 1922-2004)

Bodonyban született, szegényparaszti családban, ahol a férfiak erdei munkával, a nők a háztartással foglalkoztak. Otthon már 6-8 éves kora körül elkezdett szőni, a család által megtermelt saját kenderből.

a Népművészet Mestere

•• // « / //

Szovo, hímző

1953-ban, amikor Bodonyban is megalakult a Hevesi

Népművészeti és Háziipari Szövetkezet külső részlege, annak vezetője lett. Életcéljává vált a hímzés és szövés hagyományainak ápolása.

Szülői és nagyszülői textilhagyatékát feldolgozta, az azokon található motívumokat használta alkotásaihoz. A bodonyi háztartásokban csíkritmusos “fejelhajak” díszítették az ágyneműt, szálánvarrott hímzett térítők borították a palóc asztalokat, cakkos, hímzett függönyöket varrtak ablakaikra.

Tudását továbbadta gyermekeinek és a szövetkezet tagjainak is. Munkáiban kendervászon alapanyagon alkalmazta a rég elfeledett kalodákat, subrikákat is, az általánosabb keresztszemes hímzések mellett. Ő volt az első, aki az újonnan szőtt lenvászonba az anyag len fonalával varrta be a szálhúzásos mintákat,

hangsúlyozva az anyagváltást.

1976-ban elnyerte a népi iparművész címet, 1996-ban pedig a Népművészet Mestere címet a hagyományos hevesi szövés-, hímzésmotívumok és technikák újrafogalmazásáért. A bodonyi népművészeti házban láthatók hagyatékának legszebb darabjai.

8