Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)
1950-ben született. 1977-ben kezdett a bőrművességgel foglalkozni. Munka mellett, autodidakta módon sajátította el a népi bőrművesség alapjait, mesterfogásait. Tanítómesterének a debreceni Kádár Gyula szíjgyártómestert és Dankó Imre sárándi pásztort tartja. 1989-től már csak a bőrművességgel foglalkozott, 1990-ben pedig népi iparművész címet kapott. Munkái hűen őrzik az archaikus népi kultúra motívumkincsét. Általában marhabőrből, marhalábszárcsont és szaru felhasználásával, rátétek, szironyozás és ványolásos technika alkalmazásával dolgozik. 1994-ben népi bőrműves szakoktatói vizsgát tett, így ettől az évtől kezdve már a mesterség hivatásszerű továbbadását is végzi. 1992-től Hatvanban és Békéscsabán, 1999-től Debrecenben foglalkozott szakmai oktatással. 2001-től részt vett az országos szakképesítés tematikájának kidolgozásában és felülvizsgálatában. 2005-ben bekerült az iparkamara gyakorlati szintvizsga bizottság elnöki névjegyzékébe. 2002-től óraadóként tanított Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán. 1999 végén feleségével, Horváthné Csanálosi Katalin népi iparművésszel Füzesabonyból Tiszafüredre költözött, ahol létrehozták a Bőrműves Alkotóházat. Rövidesen bekapcsolódott a tiszafüredi alapfokú művészeti iskolákban folyó alapfokú és felnőtteknek szerveződő bőrműves szakmai képzésbe. 1992-ben és 1994-ben Gránátalma díjat, 2008-ban pedig Népművészet Mestere címet kapott. Emellett a 2006. évi Országos Mesterremek Pályázat "Mesterremek" díját, 2008-ban a Kárpát-medencei Magyar Népmesemondók, Népzenészek és Népi Mesterségek Őrzőinek Fesztiválján pedig az Arany alma díj első fokozatát nyerte el. $ 20 Horváth Tibor a Népművészet Mestere Bőrműves
