Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
Kovács Szabolcs a Népművészet Mestere Kovács Szabolcs Mezőkövesden, népművész családban született. Édesanyja hímző, tojásfestő népművész, édesapja asztalos, bútorfestő, a Népművészet Mestere volt. Édesapja asztalosműhelyében szívta magába a matyó szín- és formavilágot, ott leste el, hogyan formálódik a gyalukés alatt a fa, hogyan készülnek az ágyvégek, bölcsők, asztalok, széktámlák, s látta meg az ecsetvonással születő tulipánokat, rózsákat, a gyönyörű virágcsokrokat. Gimnazista korától már önállóan is festette a bútorokat, majd a főiskola után rajztanárként, művésztanárként folytatta a tervezést, alkotást. Amikor édesapja 75 éves lett, átvéve az atyai mesterséget, 1989- től már hivatalosan is festettbútor készítő népi iparművészként alkotott tovább. A festettbútor alkotói között a különbséget a mesterek mintakincse, színvilága, egyénisége, és kézjárása adja. Keze munkáját dicsérik a „habos” satírozott festésű virágokkal díszített kelengyés ládák, a „trónusos” ágyak, asztalok a „hegedűhátú” székekkel, lócával, tékák, tükrök, bölcsők, komódok, fali tányérosok, a tájházakban látható továbbfogalmazott bútorok és a sok apró, használatra szánt tárgy. A használhatóság fontos szempont a mester tervezéseinél, átmenti, örökíti a forma és színvilágot és egyben újat alkot mindennapjainkba. A festettbútor készítés alapja az asztalos mesterség, de érteni kell a festékkészítés titkait, a különböző mesterfogásokat, melyekről Kovács Szabolcs virágozó bútorai tanúskodnak. Öregkék, tört, zöldes alapszínre, piros, bordó rózsák, bimbók, tulipánok, fehér gránátalmák, kétszínű akáclevelek, gyöngyvirágok festése. Kovács Szabolcs a Népművészet Mestere, Budai Vár -Mesterségek Ünnepe. Kovács Szabolcs családja körében, édesapjával Kovács András műbútorasztalossal, a Népművészet Mesterével mezőkövesdi alkotóháza előtt. Az alkotóházban állandó festettbútor kiállítás várja a látogatókat.
