Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
A BÚTORFESTÖK Fekete tussolással díszített ágyvég. Tard, 189S.' Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye. 75.33.1.1-4.. Az asztalos a famunka mellett tanulmányai, inasévei alatt a festés technikáját is kitanulhatta. A különböző földfestékeket már a 17. századtól kezdte felváltani a kereskedőktől beszerezhető porfesték, a tempera. Ennek kötőanyagaként csont- vagy kazeinenyvet használtak. 1 liter vízhez 6 dkg enyvet adtak, majd forráspontig hevítették. A forrást úgy kerülhették el, ha az enyves oldatot vízfürdőben melegítették. A forró vízben az enyv teljesen feloldódott. Ezt az enyves vizet keverték össze tálakban, tányérokban a megfelelő színű és mennyiségű porfestékkel. Az elkészült festék tetszés szerint hígítható vízzel, és száradás után is vízben oldható maradt. Ez a tulajdonsága lehetővé tette, hogy az esetlegesen nem tetsző, vagy elrontott részeket kijavítsák. A kész mintázatot azonban víztaszítóvá, tartósabbá kellett tenni, ezért olajkencével vagy viaszos gyantával húzták át. A 19. században kezdett tért hódítani a gyári előállítású festék, és több asztalos is a tempera helyett olajfestéket kezdett alkalmazni. Bükkzsércről egy tulipán sablon maradt fenn. A puhafából készült, lombfűrésszel kivágott „modula” két tulipánt ábrázol, melyet a virágok rajzolásánál, illetve festésénél alkalmaztak, de sok helyen fából és krumpliból készült sablont, „pecsétlőt” is használtak a bútorok díszítésénél. A magyar népművészet és ezzel együtt a bútorfestők motívumkincse nagyon gazdag. Leggyakoribb a környezetükben megtalálható virágok, növények stilizált ábrázolása. Különösen kedvelt - szimbolikus jelentéstartalma miatt - a rózsa, a liliom és a tulipán, melyekkel a népművészet minden területén találkozhatunk a díszítőművészettől egészen a népdalokig. Az asztalosoknak csak egy része végezte maga a festést is. Ezek közé tartozott például Mezei András Hevesen, aki „művészi rózsákat meg tulipánokat festett ujjal meg gumiceruzával.” A festett bútorokat 1905-ig készítette. A bútorok festését, „pingálását” sok esetben - például a fazekasokhoz hasonlóan - az asztalos felesége végezte. Egerben az utolsó festett bútort készítő asztalosmester, Lajer József és a festést-virágozást végző felesége 1919-ben még dolgoztak. Festett „koronás nyoszolya" Tard, 1895. Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye. 75.33.1.1-4.. Bölcső, Heves 19- század vége. Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye. 77.24.26. Festett láda, Sajógömör, Í8. sz közepe. Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye.53.1.1353.
