Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)

A kelengye részei voltak a menyasszony ruhaneműi, a háztartásban használt textilek és egyes bútorok, köztük a legkorábbi a menyasszonyi láda.

Az ágyvitel kifejezésben az ágy egykoron az ágyneműt jelentette, a mai szóhasználattal ellentétben. A mai értelemben vett ágyat a 20. század elején még nyoszolya elnevezéssel illették. A nyoszolyát magát azonban több településen a vőlegény adta.

Az ágyvitel rítusa szimbolikus jelentéssel bírt, a házasság sikerességét, a pár termékenységét szerették volna befolyásolni az egyes szokáselemekkel. A menyasszonyi ágy volt a házasság legfőbb jelképe, a leendő közös élet alapja. A kelengye mennyisége, milyensége, a menyaszszonyi ládák díszítettsége a lányt kiházasító család módosságát, gazdagságát hirdette.

A palóc falvakban a vőfély vezetésével küldöttség ment a menyasszonyos házhoz, hogy kikérjék a kelengyét. A két fél alkudozni kezdett az ágyra, ládára, végül jelképesen megfizettek érte: Gyöngyöspatán például kendőbe kötött aprópénzekkel. A kelengyét aztán feldíszített szekerekre rakták, majd víg nótázással elindultak a vőlegény házához. A szekérkerékhez üres cserépfazekakat vagdostak mágikus célzattal. Igyekeztek minél hosszabb útvonalat választani, hogy a faluban mindenki lássa a menyasszony hozományát.

Egyes településeken, így Hevesaranyoson, Őrhalomban, Kazáron az ágyat, a párnákat, dunnát a nyoszolyólányok, nyoszolyóasszonyok vitték a kezükben énekelve, útközben meg-megállva egy-egy táncra.

Menyasszony és vőlegény a násznép előtt. Gyöngyöspata. Baké) Ferenc felvétele 1956,