Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte
A Hatvanban letartóztatott személyek többségével ellentétben, a három hatvani ferences, köztük P. Lukács Pelbárt ügyének nyomozati szakaszát a VFK PRO nem zárta le május végén. Június 16-án szembesítették P. Jozafát rendház-főnökkel, majd június 17-én P. Róberttel. Nehéz pillanat lehetett mindhármuk számára viszontlátni egymást. Az 1946. június 20-i tanúvallomásában azonban jelentős fordulat figyelhető meg, mivel Pelbárt atya módosította május 8-ai vallomását. Tagadta, hogy anyagi hozzájárulást kapott volna bárkitől a szervezkedés támogatására, illetve visszavonta Oro- szi Andrásra vonatkozó terhelő állításait. Az erőszakos terveikről pedig „mindössze” annyit mondott, hogy csak újságban olvasta a gyöngyösi szovjet emlékmű felrobbantásának tervét, amelyre a házfőnökök, Páter Jozafát és Róbert megjegyezték, hogy hasonló cselekményre Hatvanban is szükség lenne. A vallomásban szereplő, korábban nem említett homályos epizód magyarázatot igényel(ne): egy budapesti lakásban szervezett illegális összejövetelen részt vett egy kommunista ifjú, aki a május 26-án vallomást tett N. József fiával azonosítható. A fiatalember pártállására való tekintettel, franciául (!) beszéltek a szervezkedésről. Nehezen elképzelhető, hogy az említett részletnek bármi köze lett volna a valósághoz. Kahler Frigyes értelmezése szerint ezúttal a kihallgatási jegyzőkönyv valószínűleg valóban Pelbárt atya szavait tartalmazza. Adott körülmények között a május 8-i vallomás egészének visszavonására nem volt lehetőség, de a módosításokkal, és talán az említett kitalációval kívánt jelzést hagyni arról, hogy korábbi vallomása koholmány.67 68 2.5.8. Páter Farkas Jozafát A hatvani rendház főnökét, helyettesével, P. Róberttel együtt május 9-én tartóztatták le Hatvanban. A helyi rendőrkapitányságon lezajlott kihallgatáson Jozafát atya feltételezhetően kényszer alkalmazása nélkül nyilatkozott. A házfőnök P. Lukács és a róla kedvezőtlenül nyilatkozó család kapcsolatát „meghitt”-ként jellemezte, hasonlóképpen, mint más olyan családnál, ahol Pelbárt atya nyelvoktatást vállalt. P. Jozafát emellett kizárta annak lehetőségét, hogy Pelbárt és Szaléz atyák szervezkedés keretében együttműködtek volna, talán még el is túlozta valamelyest a két ferences barát közötti véleménykülönbséget, Pelbárt atya védelmében.66 Jozafát atyát május 10-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság Andrássy út 60. szám alatti székházába szállították, a további kihallgatások azonban esetében is a Bajza utcai VFK PRO-nál történtek.69 Még aznap tett újabb vallomásában fenntartotta állítását, hogy az összeesküvésről csak a sajtóból értesült. A Hatvanban elmondottakkal ellentétben ekkor már P. Kiss Szaléz hangsúlyosan, mint a KEDIM vezetője jelent meg, illetve hatvani rendtársáról megemlítette, hogy:„P Lukács Pelbárt pedig Hatvanban a polgári iskola cserkészcsapatának vezetője, az utóbbi időben néhány fiúval közelebbi kapcsolatot tartott fenn.”; bármiféle, ezen alapuló szervezkedésről azonban szó sem esett. 67 KAHLER Frigyes 2009.240.: ÁBTL 3.1.9 V-113398.65-66. tanúval! jkv. (Lukács R), VFK PRO. 1946. június 20. 68 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.147. Gyan. kihallg. jkv. (Farkas J.), Hatvani Rkap. PRO. 1946. május 10. 69 MFL Acta Provinciáé Capistranae 65/1947. P. Jozafát levele. 1947. január 21. 34
