Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte
2.5. Az „összeesküvés” koncepciója A Hatvanban letartóztatott személyek legfeljebb egy éjszakát töltöttek a helyi rendőrkapitányság fogdájában. Esetenként fennmaradtak a hatvani politikai osztály által készített jegyzőkönyvek, amelyek híven megőrizték a kihallgatáskor elmondottakat. Ugyanis a Hatvanban rögzített szövegek tartalma arra enged következtetni, hogy a helyi kapitányságon a kihallgatott személyek a valós helyzetnek megfelelő válaszokat adtak, amelyek azonban a nyomozati eljárás későbbi szakaszaiban már nem sokat számítottak. A Gyöngyösről és Hatvanból Budapestre szállított gyanúsítottakat a főváros több pontján helyezték el, a kihallgatások azonban a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának Bajza utca 52. szám alatti székházában folytak. A kényszervallatások több szempontból is súlyosan sértették a korabeli hatályos jogrendet. A perrendtartás szabályai szerint aterhelt személynek joga volt összefüggő, részletes vallomást tennie az ellene felhozott bűnügyi körülmények tisztázásával kapcsolatosan, ám ezt a rendőrnyomozók nem hagyták. Ehelyett a jegyzőkönyvekben felsorolt kérdésekre jól tagolt válaszokat találhatunk, eseménytörténeti elbeszélésekkel tarkítva. Ezek minden bizonnyal a politikai rendőrség által előre megkonstruált leírások voltak. Az eljárások egészére jellemző, hogy az ügyben érintett gyanúsítottakat egyúttal tanú-szerepkörbe is bele kényszerítették, a többi gyanúsított személy ellen kellett vallaniuk. A sokszor tettlegességig fajuló vallatás különböző formáinak alkalmazása miatt ügyvéd jelenléte ezúttal fel sem merülhetett.44 45 (...) mindig éjszaka vittek kihallgatásra. Erős fényű lámpával világítottak a szemembe. Nem láttam, hogy ki ül velem szemben. Minden szemrebbenésemet jól látták, figyelemmel tudták kísérni. Jobbról is, balról is, a hátam mögött is állt egy verőlegény, ütésre készen gumibottal. (...) A kihallgatás végén olyan jegyzőkönyvet tettek elém, hogy őszintén szólva, el sem olvastam. Úgy voltam vele, hogy akármit írtak bele, mindenképpen alá kell ímomJ Bár az eljárás iratanyaga nem teljes, mégis nyomon követhető, hogy a politikai rendőrség milyen irányba kívánta továbbépíteni a történetet, mely személyeket kívánt utólag besározni. Az egységes történetvezetés azonban már az első napok után csorbát szenvedett, ezért több esetben szükség volt a koncepciós forgatókönyv kisebb-nagyobb átdolgozására, illetve a fogvatartott személyek újbóli „kihallgatására”. A kikényszerített vallomásokból létrejött összeesküvés-történet több epizódja mai szemmel inkább gyermeki képzelődésnek, vagy gyenge kabarétréfának lenne minősíthető, ha nem tudnánk, hogy e jegyzőkönyveket általában többórás szellemi és fizikai inzultus után, reszkető kézzel kénytelenek voltak aláírni a szerencsétlen sorsú hatvani és gyöngyösi fogvatartottak. A jegyzőkönyvek sűrűn gépelt oldalain hemzsegnek az életszerűt- len, gyakran teljesen értelmetlen szövegrészek, amelyek már felületes áttekintése után is kitűnik, hogy nincs az a gyanúsított vagy tanú, aki ilyen mondatokat fogalmazott volna meg. Ráadásul számos - több nap eltéréssel lezajlott - kihallgatás esetében ugyanazok a szövegpanelek ismétlődtek a jegyzőkönyvek lapjain. Áttekintve a fennmaradt iratokat nemcsak az „összeesküvés”, hanem a „kihallgatás” és a „jegyzőkönyv” fogalmát is nyugodt szívvel tehetjük idézőjelbe. 44 KAHLER Frigyes 2009.229., 234. 45 HLM HGY. Dósa János visszaemlékezése. Lejegyezte: Németi Gábor, 1990. december 23. 23
