Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

Előszó

ELŐSZÓ 1973-ban ismerkedtünk meg a szakajtókötéssel Tiszavalkon. Egy kedves, idős asszony mikor meghallotta, hogy ez érdekel minket, beszaladt házába és egy varrós kosárral ajándékozott meg minket, amit még az édesanyja kö­tött gyékényből. így kezdődött... Ezután már tudatosan gyűjtöttük e mester­ség minden emlékét és fortélyát, egészen 1979-ig. Közben igyekeztünk min­dent a gyakorlatban is elsajátítani. Az első mozdulatokat szintén Tiszavalkon lestük el. Gyűjtőútjainkat a magunk erejéből fedeztük. Tárgyvásárlásra már nem futotta. Ekkor sietett a segítségünkre Kovács Ákos, a Hatvány Lajos Mú­zeum akkori igazgatója. Újra felkerestük a már megismert falukat. A Hatvány Lajos Múzeum megbízásából, 1977-ben tárgyvásárló körútra in­dultunk. Ennek eredménye lett az a kiállítás, ami 1978 januárjában és febru­árjában tekinthettek meg az érdeklődők Hatvanban. A kosarak azóta is a múzeum tulajdonát képezik. A gyűjtés során - mivel mindenütt, minden tár­gyat, nem állt módunkban megvásárolni - két dologra figyeltünk. Igyekez­tünk a szóban forgó falura jellemző tárgyat kiválasztani és elkészíttetni, továbbá minden olyan tárgyat megvenni, ami az eddigi néprajzi megfigyelé­sekben nem fordul elő. A magyar nyelvterület három, a mesterségek szem­pontjából fontos területére nem jutottunk el. Ez a Csallóköz, a Szerémség és a Szernye láp. A címben szereplő gyékényes elnevezés egyedül a bodrog­közi Vajdácskán használatos. Megfelelőnek tartottuk azonban a gyékényből dolgozók összevont megnevezésére. A kosárkötő falukat a lecsapolások előtti vizes területeik egysége szerint csoportosítottuk. Kivételt képez az Erdély és a Baranyai németek gyűjtőnév. A kiállításhoz pár oldalas meghívó is készült 1978-ban. A tanulmányutak ismeretanyagát 1978-ban az itt leírtak szerint vázlatosan így foglaltuk össze. Ez akkoriban nem jelent meg, de átadtuk Juhász Antal néprajzkutatónak, így került az bele a Magyar Néprajz III. kötetébe, a kézművesség fejezetbe. E kiadványban az 1978-ban írottakon nem változtattunk. Az összegzéshez fényképek is tartoztak, amiket most 2000-ben rajzokra és új fényképekre cseréltünk át. Egy kicsit kiállítás vezető, egy kicsit magyarországi gyékényes atlasz, sőt egy kicsit a gyékényt felhasználók kézikönyve is e kiadvány. Ezúton is köszönetét mondunk mindenkinek, aki munkánkat tá­mogatta. Kecskemét - Hatvan 2000 április Nagy Mari - Vidák István

Next

/
Oldalképek
Tartalom