Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

A gyékény növényről

Elvágott tövénél megszámolható, hány levélből áll.

A gyékényt a tövénél kell elvágni, mert a hasznos, jó része alul található. A tövétől a derekánál szétálló részig a legértékesebb. Az augusztusban és szeptemberben levágott gyékénnyel azonnal lehet dolgozni. Ez a két hónap arra való, hogy az egész évi gyékényünket begyűjtsük. Levágás után tegyük a napra száradni. Egyheti száradás után forgassuk meg. Kétheti szárítás után színe aranysárga. Kévénként összekötjük, gyékényből sodort kötéllel. Az így előkészített anyag száraz helyen évekig is eláll. A farokrész kemény és törékeny, ezért gyakran már a vízparton levágjuk róla, nem visszük haza.

Felhasználása előtt a gyékényt leveleire szét kell szedni. Balkezünkbe veszünk egy szálat, a töve felénk néz. Jobb kezünkkel lepattintjuk a legkülső levél végét, majd bal kezünk mutató ujjával elválasztjuk a szártól.

Ezután sorba az összes többi levelet is lehántjuk, míg el nem érünk a középső, majdnem kerek szálig. Minél ruganyosabb a gyékény annál jobban használható. Ilyenkor tapintásra olyan, mint a bőr. A gyékénynövény, „szűzgyíkíny” több levélből áll.

A két szélső törékeny, gyakran piszkos levél neve, „rosszhaj”. Befelé haladva egyre puhábbak és erősebbek a szálak. Ez a „java”. Néha ezek széléről egy finom vékony hártya leszakad, ennek neve, „selyem”. Legbelül egy kerek levél található, ez a „bél”. Érdemes ezt a legértékesebb szálat külön gyűjteni, és a legszebb, ajándékba készülő munkákhoz felhasználni.

A szétszedett, száraz helyen tartott gyékényt felhasználás előtt be kell locsolni vízzel. Nedves ruhába tekerve tegyük hűvös helyre. Másnap reggelre ruganyos és puha lesz.

12