Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Vajdai Ágnes Viktória: A Grassalkovichok barokk kertépítészete
A ma már kettős U alakú építészeti együtteshez közvetlenül csatlakozó, és az épülettel egy időben létesített nyugati barokk kertet (Felsőkert) a kastély cour d’honneur-je - mely dézsás citrom és narancsfák kiültetésével, szobordíszes falikútjával meleg és bensőséges családi hangulatot árasztott - felől lehetett megközelíteni. A díszudvar és a Felsőkert között közel egy méteres szintkülönbség volt, ezért a vizuális és funkcionális összekötést díszes kőballusztráddal és lépcsővel teremtették meg: „A felső kert egyenes fasorokkal, francia modorban berendezett virágos kert volt különféle faragott kőalakokkal gazdagítva. Az udvar vasrácsozat által volt elkülönítve a kerttől, melynek mentében szintén különféle alakok voltak elhelyezve5 A vasrácsozattal elzárt belső udvar után szabad tér következett, melyet valószínűleg gyöngykaviccsal szórhattak le, s ezen túl kezdődött a szabályosan beültetett kert. A díszkertet téglakerítéssel (fallal) vették körül, szélessége mintegy 160 méter, a főhomlokzattól mért hosszanti kiterjedése pedig 440 méter lehetett. Két oldalán - az épület oldalszárnyaival párhuzamosan - egy-egy fasorral szegélyezett út futott. A déli allé végében a korsót tartó Dianna szobra állt, a jobb oldali út pedig valószínűleg Apolló szobrához vezetett. A közel 10 hektáros kertet virágos parterek rendszere alkotta, szökőkutakkal, szobrokkal és vázákkal gazdagon díszítve. Nyugati végén középütt íves záródású, két sarkán tornyokkal kiugró bástyafal zárta a területet, minden bizonnyal kilátóként is szolgálva.5 6 A pompázatos, díszes kertben az 1751-es királynői látogatás idejére reprezentatív alkalmi pavilont is emeltek, melynek leírását a kivilágítási tervrajzot még eredetiben elemző Kapossy Jánostól idézem: „Külön erre a célra épített hatalmas, elliptikus szárnyaktól közrefogott emeletes pavilon, mely ezernyi gyertya, lámpa és lobogó láng fényében úszik. S a terasz előtt kiképzett franciás kertben, mélyen az előtérben a barokk fontain-ek helyén kétoldalt egy-egy katafalkszerű építmény volt. S gondoljuk az egészet egy Lenotre-féle francia parkba: egy hatalmas térre, ahol a végtelen persektívát nyitó allée-k összefutnak. Tündéri látvány lehetett, méltó a királynőhöz és méltó a vendégfogadó főúr roppant gazdagságához." 7 E feltételezhetően pompázatos kerttel - amely 1751 után a kastély épületének bővítésével egyidejűleg 1764-ig átalakításon ment keresztül - összefüggésben a Grassalkovich-levéltár kerttervei közül három olyan jelentősebb tervről van tudomásunk - Zádor Anna közlésében, tehát másodlagos forrásból -, amely időbeli elhelyezését tekintve a XVIII. század közepére datálható. A három rajz pontosan nem meghatározható, két terv szerzője teljesen, feltételezéseket sem megengedően ismeretlen. Lépték sem látható rajtuk, de a közlésből tudjuk, hogy a két terv „Toise de Wienne” mértéket alkalmazva, azaz bécsi öllel számítva, világoszöld, kék, szürke, vörös és sárga azonos 5 ODROBENYÁK N. János 1875.63. 6 Az a feltételezésem, hogy e zárófal nemcsak kilátóként szolgált, hanem víztározó szerepe is lehetett a szökőkutak működtetéséhez. A záróépítmény a kert egyben legmagasabb pontja, sőt a katonai felmérések egy hidat is jelölnek mögötte. A Kálvária, mint kegyeleti hely és víztározó ugyanis csak 1775-re készült el és kérdés, hogy megépítése előtt a szökőkutak honnan kapták a működésükhöz szükséges vizet. 7 KAPOSSY János 1923.994-995. 93
