Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Csiffáry Gergely: Grassalkovich I. Antal iparpártoló tevékenysége
előtt kb. 800 serház működött a történelmi Magyarországon, s így 16-20 falura jutott egy- egy műhely. Népes számukat és hosszú idejű működésüket alapvetően befolyásolta több tényező. A XVIII-XIX. században a meglévő ipar ellenére a kor magyar gazdaságában a mezőgazdaság jövedelmezősége döntő volt. Az agrárium egészének a sajátsága - még napjainkban is hogy az ott keletkezett jövedelemhez csak a termés betakarítása, értékesítése után lehet hozzájutni. Éppen ezért Magyarországon évszázadok óta a legtöbb házasságot augusztusban kötik. Teszik ezt azért, mert addigra el lehetett adni a termést, s volt pénz. Magyarországon, a későfeudalizmus idején, a XVIII-XIX. században, nincsenek hitel- intézetek az országban, márpedig pénzre szükség volt. A világi és egyházi uradalmi iparok keletkezésének az egyik mozgatója az volt, hogy azok az időjárási és természeti viszonyoktól nem függtek, ugyanakkor rendszeres jövedelmet biztosítottak. Az előbbiek különösen érvényesek a serfőzésre. Márpedig a birtokosoknak rendszeres kiadásaikhoz készpénzre, ún. forgótőkére volt szükségük. Ehhez ugyan hozzájuthattak a földesúri borkimérésből (educilláció) származó bevételek útján, viszont a bort nem lehetett úgymond „gyártani”, mint az árpából, komlóból és vízből főzött sert. Ezen kívül az ősiség törvénye nálunk kizárta a lehetőségét, hogy bármely földesúri birtokra jelzálogot vegyenek fel, és éppen ezért írta Széchenyi István a nagyhatású művét, a Hitelt 1830-ban.78 Végső soron a mindennapos hiteligények forrását jelentették a serfőző házak és a vendégfogadók. Természetesen a gabona- és egyéb termékkereskedelemből is származott jövedelme a birtokosoknak. A kisforgalmú, csekély termelésű uradalmi serfőzők hosszú idejű életképes működését az tette lehetővé - amiről már szóltam -, hogy azok tevékenysége ráépült a gazdaságra (hizlaldák, élesztőkészítés, pálinkafőzés). A főzés után visszamaradó mellékterméket, a malátát megették a hizlaldák állatai, a vendégfogadóknak rendszeresen friss húsvágási lehetőséget teremtve. Egy másik melléktermék az élesztőt biztosította az önellátó uradalomnak, pékségnek, végül a megromlott ser sem veszett kárba, mert kifőzték pálinkának. Az uradalmi serházak jövedelmezőségét biztosította az, hogy a sernevelők körüli munkák egy részét (favágás, fuvarozás, árpa- és komlótermesztés stb.) az uraságok a jobbágyokkal, ingyen szolgáltatásként végeztették el. A serházakból, vendéglőkből - meg az egyéb termékek kereskedéséből - befolyó készpénz az uradalmakat rendszeres bevételhez juttatták. Ezt ismerte fel ügyesen a kiválóan gazdálkodó, az uradalmi gazdasági ügyeit a feleségével személyesen ellenőrző Grassalkovich I. Antal, aki kortársaival ellentétben sem az iparpártolástól, sem a kereskedelemtől nem idegenkedett. 78 A Hitel megírására Széchenyit egy személyes élmény is késztette. 1828 novemberében egy Arnstein nevű bécsi bankár elutasította a gróf hitelkérelmét. Ez az elutasítás arra ösztönözte, hogy azokat a gondolatait, amelyeket eddig naplójába rejtett, rendszerezve, kiegészítve, sőt egy teljes reformprogramba foglalva, a nyilvánosság elé vigye. 65
