Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Varga Kálmán: A Grassalkovich család genealógiája
és a választott férj anyja testvérként közös apától, az említett (Fényes) Miklóstól származtak. Apja életmódját folytatva III. Antal is többnyire az udvar körül forgolódik, Pozsonyban és Ivánkán él, sőt sokat időzik külföldön, Párizsban és különösen Nápolyban. Nagylábon él, rohamosan eladósodik, olyannyira, hogy rokonai 1796-ban már zárgondnokságot kémek a birtokokra. Sógora, gróf Esterházy Ferenc zárgondnoksága alatt végül is csak 1807-re sikerül egyensúlyba hozni a birtokok gazdálkodását és pénzügyeit. A zár feloldását követően azonban az eladósodási folyamat újra megkezdődött, majd 1827-re katasztrofálissá vált és a herceg perbe keveredett. Az egészen 1841-ig elhúzódó procedúra során birtokait csak a magyar jogrend sarokkövének tekinthető nemesi birtokjog védelme mentette meg.16 Elődeihez hasonlóan udvarhűsége töretlen, II. Lipót 1792-ben „cs. kir. aranykulcsos- sá”, azaz kamarássá nevezi ki. Ha politikai szerepe az udvarban nem is oly kimagasló, mint nagyapjáé volt, a maga módján kimutatja elkötelezettségét, s ezt I. Ferenc - aki a GRASS AIKOVICH II. ANTAL FIAI Grassalkovich János sz 1765. t Pozsony, 1768. december 22. Grassalkovich Miklós Dávid Antal Fidél Nepomuk János sz Pozsony, 1768. december 30. t ? GRASSALKOVICH (HL) ANTAL JÁNOS NEPOMUK sz Pozsony, 1771. szeptember 12. t Gödöllő, 1841. szeptember 29. Szent István Rend nagykeresztje: 1810 (I. Ferenc nagymestersége alatt) = 1793. július 25. Felesége: HERCEG ESTERHÁZY MÁRIA LEOPOLDINA sz Bécs, 1776. november 15. t Bécs, 1864. december 21. csillagkeresztes és palotahölgy Herceg Esterházy Antal (1738-1794) altábornagy, magyar testőrkapitány 1791-94, Sopron vármegyei főispán 1791-94 között és monyorókereki és monoszlói gróf Erdődy Mária Teréz (1745-1782) leánya Adoptált leányuk: Marie Henriette Aspasie le Marcant de Montval (1804-1875), egy napóleoni háborúkban elesett francia tiszt árvája = 1842 Félje: galánthai gróf Esterházy Kázmér (1805-1870), az ún. zólyomi ágból III. Antal úgy vette fel a kölcsönöket a bécsi bankároktól, hogy per esetére elfogadta az alsóausztriai bíróság illetékességét. A valóban perbe torkolló ügyletet el is vesztette, a végrehajtást pedig a magyar hatóságoknak kellett volna eszközölni. Pest vármegye azonban ezt megtagadta, így az ügy magyar bíróság elé került, s a hazai jog szerint a főnemes nem veszthette el birtokait. A herceg ügye a kor jellemző esete volt. 21
