Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Varga Kálmán: A Grassalkovich család genealógiája
II. Antal még az apa életében, annak közbenjárására 1755-ben kap kamarai tanácsos címet, majd 1772-83 között második koronaőr lesz. Alighanem ugyancsak a hercegséggel lehetett összefüggésben, hogy 1783-ban főlovászmesteré emelik. 1759-94 között Bodrog, 1769-90 között Zólyom vármegye főispánja. Nevéhez azonban már nem fűződnek újabb birtokszerzések, sőt a herceg kifejezetten rossz gazdálkodó és képtelen az uradalmak megfelelő irányítására. (Szerepét etekintetben az özvegy, Klobusitzky Terézia vette át, aki ugyan 1769-ben tragikus módon megvakult, de vaksága ellenére 1781-ben bekövetkezett haláláig mintaszerűen irányította az uradalmak, különösen Gödöllő gazdálkodását.) Csak ritkán tartózkodik a családi székhelyen, Gödöllőn. Fokozatosan eladósodik, s mikor mostohaanyja halálát követően a domíniumok fölötti rendelkezés joga szinte korlátok nélkül reászáll, az ivánkai birtok kivételével minden uradalmát bérletbe adja. Három fiúgyermeke és öt leánya születik. A fiúk közül korán elhunyt János (1765-1768) és Miklós Dávid (1768-?), így a folytonosságot III. Antal (1771-1841) biztosította. (I. Antal még megérte unokája születését.) A lányok közül alig néhány hónapot élt Antónia Franciska (1759) és Terézia Ottilia( 1761). A többiek: Anna Antónia (1760-1815), aki 1776. július 28-án Kismartonban ment nőül gróf Viczay Mihályhoz (1757-1831), Ottilia (1764-1810), aki 1779. november 21-én gróf Forgách Antallal (1761-1801) Eszterházán kötött házasságot, és Mária Erzsébet (1767-1823), aki pedig gróf Esterházy Ferenc (1758-1815) - acsalád ún. cseklészi ágából - mosonyi főispán és kamarás felesége lett 1783. január 15-én. A leszármazottak kiházasítása viszonylag vegyes képet mutat, bár felismerhetők bizonyos tendenciák. Egyrészt megerősíttetik a Forgáchokkal meglévő rokonság, s ebben szerepet játszhatott az esküvő idején még élő Klobusitzky Terézia, aki korábban Forgách-feleség volt, s aki révén Forgách-birtokok kerültek a Grassalkovichokhoz. Másrészt folytatódik, sőt egyre szorosabbra szövődik az Esterházyakkal való kapcsolat. Etekintetben külön ki kell emelnünk az ún. cseklészi grófi vonallal létrejött rokonságot, amely a szűkebb politikai elitbe való illeszkedést is nagyban segítette, mivel II. Antal sógora, Esterházy Ferenc (1715-1785) már országos méltóságokat viselő főúr volt. Esterházy 1762-85 között kancellár - az ő idejében hajtották végre az úrbéri és tanügyi reformot -, 1773-83 között pedig horvát bán, s tőle eredt a Szent István Rend eszméje is, melynek nagykeresztjét először ő kapta meg 1764-ben. A bécsi szabadkőművesek közé tartozó, előkelő társaságokban „Quinquin” becenéven ismert főnemesnek egyébként a Grassalkovic/ioicpozsonyivánkai (Ivanka pri Dunaji, ma Szlovákia) kastélyának szomszédságában, Cseklészen (Bemolákovo, ma Szlovákia) volt ugyancsak reprezentatív rezidenciája.15 Az arisztokrácia legfelső rétegébe emelkedést mutatta II. Antal fiának, az ugyancsak elég szerény politikai képességekkel megáldott III. Antalnak (1771-1841) a házassága is. A főnemesi generációk harmadik tagja herceg Esterházy Antal (1738-1794) nagyműveltségű leányát, Esterházy Leopoldinát (1776-1864) kapta feleségül. Leopoldina és III. Antal tulajdonképpen rokonságban álltak egymással, unokatestvérek voltak, hiszen a feleség apja 15 A Grassalkovichok és az Esterházyak ezen vonalának baráti kapcsolatai még I. Antal idejére nyúlnak vissza. 1. Antal például úgy építette meg Gödöllőt, hogy Cseklészről kért terveket. S mint a kutatások megerősítették, a gödöllői kastély első építési fázisában valóban hasonlított a cseklészi rezidenciára. VARGA Kálmán 2000. 14. 19
