Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Varga Kálmán: A Grassalkovich család genealógiája
gyermekek ekkor - mint említettük - többszáz éves múltú, régóta grófi rangú, azaz nem frissen felemelkedő és katolikus főnemesi családokba házasodnak.11 így Franciska (1732-1758) gróf Draskovich Jánoshoz (1732e—1787), a csillagkeresztes hölggyé emelt Klára (1735-1806) pedig ahhoz a belső titkos tanácsos gróf Galánthai Esterházy Gáborhoz (1732-1780) - a család ún. ifjabb cseszneki vonalából - ment feleségül 1755-ben, akit elhunytakor a Grassalkovichok máriabesnyői családi kriptájába temettek. Anna-Mária (1736-1806) férje 1754-ben gróf Haller Gábor (1718-1784) tábornok lett, míg Terézia Ilonát (1738-1769) a gácsi gróf Forgách János (1724-1774) vette nőül. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy ezek a családok nem igazán tartoztak a szűkebb értelemben vett, az országos méltóságokat betöltő ún. politikai elithez, amelyet ekkor mintegy 16-20 főnemesi család - például az Erdődy, Batthyány, Pálffy-alkotott. Etekfogó mestert, főispánt, kamarást, tábornokot és titkos tanácsost találunk közöttük, s ez egyúttal pontosan mutatja a család egy generáción belüli felemelkedésének korlátáit is. E korlátok áttörésére valójában csak II. Antal idejében, és azt kell mondjuk, részben a szerencsének is köszönhetően került sor. Mielőtt azonban erről részletesebben szólnánk, ki kell térnünk arra, hogy I. Antal, aki végeredményben egy emberöltő alatt teremtette meg a család főnemesi egzisztenciáját, a birtokrendszer stabilitását az utódok számára rögzített végrendeletében próbálta megalapozni. Annak ellenére, hogy egy fia volt, kettős hitbizományt alapított, s ez a korban ritka megoldás is jól mutatja, hogy milyen fontos volt számára a család gazdasági erejének és társadalmi státuszának hosszútávú biztosítása. A családi hitbizomány alapeszméje ugyanis a tekintélyes vagyon oszthatatlan és elidegeníthetetlen fenntartása a családban, az egymás után következő nemzedékek előre kijelölt tagja vagy tagjai számára. A hitbizomány birtokosa nem teljesértékű tulajdonos, hanem „csak” időleges kezelő, akinek kötelessége a vagyont megőrizni és továbbadni. Az öröklés rendje szerint lehet primogenitúra (az elsőszülött fiú öröklése) és majorátus (ún. ízközelség, akár több örökös), melyek közül Grassalkovich az utóbbit választotta. Eszerint az első majorátushoz tartozott a gödöllői kastély és uradalom, a pesti ház és kertje, valamint a hatvani és debrői uradalmak. A másodikba a pozsonyi palotát és kertet, Ivánka falut, a bajai és komjáti uradalmakat sorolta, kiegészítve a selmeci Újbánya és Bakabánya nevű aranybányákból őt megillető részt. A majorátusok, amelyek egyszemélyben a fiút illették, az öröklési rendben akkor váltak volna szét, ha II. Antalnak több fiúgyermeke születik: ekkor az elsőszülötté lett volna a Gödöllő központú és nagyobb hitbizomány, míg a másodszülöttet illette volna a második és kisebb majorátus. (Ugyanez a szabályozás lett volna érvényes a későbbi generációkra is.) I. Antal azt is rögzítette, hogy azok a fiúk, akik nem jutnak birtokhoz, boldogulásukat egyházi vagy katonai pályán keressék, s évi járadékot kapjanak a majorátusoktól.12 11 A családok grófi címeiket a következő években kapták: Esterházyak (két házasság!): 1626, Draskovichok: 1635, Forgáchok: 1640, Hallerek: 1713. 12 MÓL, 1771. A végrendeletben Grassalkovich kitért arra az esetre is, ha a családban fiúágon magvaszakadás következik be. Az öröklési rend azonban végül is változott, mert leányágon is több magvaszakadás történt. 16
