Horváth László, Hegyi Klára (szerk.): A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. (Hatvan, 1998)

Néhány szempont az összeírás használatához

NÉHÁNY SZEMPONT AZ ÖSSZEÍRÁS HASZNÁLATÁHOZ

1. Magyarországon 1545—1546-ban készültek el az első török adóösszeírások; ezután két évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a terepet, lakóit és termelését felmérő biztosok rátaláljanak minden pusztára, rétre, szőlőre és malomra, minden adófizetőre, bárányra és máhkasra, és a tőlük várható jövedelemmel együtt pontos listákba vezessék őket. Általános tapasztalat, hogy a közel fél évszázadon át megismételt összeírások sorozataiból az 1560—1570-es éveben készítettek a leggazdagabbak.

Mégis, ahol lehet, ezeket is ajánlatos összevetni a magyar forrásokkal. Különösen áll ez a hatvani szandzsák most megjelenő, 1570-re keltezett összeírásával, amelyből - nem tudni, mi okból - az adózó népesség nagy tömege maradt ki. Szerencsénkre az összeírt terület városainak-falvainak jó részéről magyar tizedjegyzékek is fennmaradtak, így sok helységet ellenőrizhetünk. Csak néhány példa: Makiáron a török összeíró 53 tized- fizető családfőt szedett névsorba és számított adózó háztartásnak, magyar bordézsmát viszont 1556-ban 210,1576-ban 256 háztartásfő fizetett. Tepélyen a törökök 8, a magyarok 1576-ban 52 jobbágygazdaságot regisztráltak, ugyanezek a számok Szentmiklóson 12, illetve 42. Kirívó példák, amelyeknél szelidebb eltéréseket is találunk. A lényeg az, hogy a népesség és a termelés vizsgálatakor érdemes és szükséges a török és a magyar jegyzékeket egybevetni.

2. Egy tucatnyi helységnél az óvatosság külön indokolt, mert adataik megbízhatósága a hatvani szandzsákbég mesterkedésének esett áldozatul. Mahmúd bégnek ugyanis a szultáni kinevezés évi 304.564 akcse jövedelmet rendelt, amelyet a szokás szerint egy szolgálati birtokegyüttesből húzott. Azért, hogy ebbe az összegbe minél több város és falu legyen beépíthető, a bég úgy íratta össze a kiszemelt helységeket, hogy mind népességüket, mind termelésüket és adóikat leszállíttatta. így az a birtokegyüttes, amelyből elődei fizetése szépen kitelt, az ő évi illetményének csak a kétharmadára volt elég, az egyharmad ellenében pedig megszerezte Pásztót. A jelen összeírásban a bég birtokai már a csökkentett adóösszegekkel (tehát megcsappant népességgel és termeléssel) szerepelnek. Hatvan, Csány és Alattyán adója egynegyeddel, Hevesé, Magyarpélyé és Balatoné egyharmad- dal, Keresztespüspökié és Salgótarjáné közel a felével szállt alá az előző összeíráshoz képest (Ba§bakanlik Osmanli Ar§ivi, Ruznam^e 42). Ezeknek a helységeknek az adatai kétszeresen kétségesek.

3.1570 körül a hatvani szandzsák északi határát messze a magyar várak mögött, a királyságban jelölte ki a török hivatalok adóztató buzgalma. A rendszer a következő módon működött: A szpáhik és a hivatalviselők szolgálati birtokaik nagy többségét a valóságos török

15