Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
Egy héttel később dr. Jakob Bőhm cs. kir. főorvost bízták meg Lenkey betegségének vizsgálatával 1849. szeptember 23-án. Bőhm naplója szeptember 23. - november 25. között részletes leírását adja Lenkey fokozatos leromlásának, s betegsége elhatalmasodásának.55 55 KATONA Tamás, 1979. II. 263-269. - Dr. Bőhm leírta, hogy 1849. szeptember 23-án Lenkey járása imbolygó, tekintete bizonytalan. Fejfájásról és székrekedésről panaszkodott, a beszéde folyékony volt, de a gondolatai rendkívül zavaros voltáról árulkodtak. Még ezen a napon rendkívüli haragra gerjedt, mert meglátta az ablaka előtt álló őrt, akinek hiába parancsolta meg, hogy távozzon. Másnap, a kapott gyógyszer hatására néhányszor székletürítést végzett, enyhült a fejfájása, de a javasolt ülőfürdőt megtagadta s kérte, hogy külön kádat készítsenek neki. Tartása imbolygó, tekintete merev volt. Még aznap eltörte az óráját, minden holmiját kiszórta az ajtón s ablakon, csak az ágyat, egy palackot és poharat hagyott a szobában. Feltűnően nagy volt az étvágya. Szeptember 25-én azt panaszolta, hogy keveset kap enni, amiért a börtönőrt kárhoztatta. Kérte a legjobb minőségű ételt. Kimagasló személyiségét megillető minőség fehérneműt akart, s ezért a varrónő és mosónő gondoskodására tartott igényt, ezen túl azt is kívánta, hogy tiszti küldöncöt osszanak be hozzá. Szeptember 26-án feltűnően nyugodt volt, azt mondta, hogy a korábbi napokban félrebeszélt, de most már olyan állapotban van, hogy nincs szüksége gyógyszerre. Amikor emlékeztették arra, hogy három nappal korábban minden pénzét (400 frt-ot) széttépett, azt válaszolta, ez nem nagyon érdekli, mert csak egy levelet kell írnia Wodianemek [Wodianer Móric (1810— 1885) bankár volt] vagy Károlyi grófnak [személyét nem tudjuk azonosítani], akik ellátják pénzzel. Szeptember 27-én feltnően nyugodtnak tűnt, majd kiemelte az ablaktáblákat és azokkal, illetve más tárgyakkal eltorlaszolta a bejáratot, meztelenre vetkőzött és útiköpenyébe burkolózott". Sem ételt, sem italt nem vett magához, amíg végül az éhség este rá nem kényszerítette. Szeptember 28.-október 5. között állapota nem javult, csak gyümölcsöt és kenyeret evett. Október 9-én csak gyümölcsöt kívánt, a kávéhoz adott kenyeret szétmorzsálta, a morzsákat sorba rakta azért, hogy a tömegesen előforduló legyeket táplálja. Október 10-én rendkívül izgatott volt, meztelenül járkált a zárkában, s a kérdésre, hogy miért dühöngött az éjjel, azt válaszolta, az ördögöt akarta kiűzni magából. Az ablakpolcot teleszórta morzsával, azért, hogy megetesse testvéreit, a legyeket, akik többet jelentenek számára mint a környezetében lévő emberek. Október 11-30. között gyógyszerekről hallani sem akart, az orvos kérésére, hogy az meglátogassa, azt felelte, neki mindegy, mert a legjobb bel- és külföldi orvosokkal állandó szellemi kapcsolatban áll. November 4-7. között éjjelente rendszerint dühöngött, a ráadott kényszerzubbonyt szétszaggatta, bár kitűnő az étvágya, de ereje hanyatlik. November 8-14. között az elmezavar egyre erősödött, testi ereje gyengült. Rendszeresen az ágyba vizelt és székelt. November 15-e utáni napokban a beteg saját ürülékével mázolta be a testét, s orvosának a rettenetes szagot árasztva azt mondta, hogy a bűzt citromfű illatnak tartja, amellyel az ördög kente be. November 24-25-én azt állította, hogy elvesztette szeme világát, de mégis lát, mert kijelentése szerint a testét fény övezi. E napokban mindig betakarta a testét s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem. Ezután a napló a Lenkeynél elhatalmasodó betegséget, a beteg egyre romló egészségi állapotát s elembertelenedett helyzetét tárja elénk. 98
