Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban

A csatára, amelynek epizódját föntebb leírtam, április 2-án Hatvannál került sor. Ütközetek sorát nyitotta meg, amelyek mind győzelemmel végződtek. ”

Lengyel légió szervezését elsőként az évek óta Magyarországon élő Jerzy Bulharyn (1798-1885) alezredes javasolta Kossuthnak még 1848 szeptemberében. A szervezés döntő érdeme végül mégis Wysockit illette, aki a magyarországi hadszíntéren első lengyelként érte el a tábornoki rangot, hiszen Bem és Dembiriski eleve tábornokként érkeztek hazánkba. (Ez idő alatt Bulharyn csak egyetlen rangot lépett előre.) Jerzy Bulharynt Kossuth csak a törökországi emigrációban nevezte ki tábornokká. Ezzel magyarázható, hogy Bulharyn, aki idősebb volt Wysockinál, nem szívelte, mondhatni, gyűlölte Magyarországon páratlan katonai karriert befutó honfitársát. Jerzy Bulharyn Az 1848 és 1849. évi magyarországi háború leírása (Rys wojny wygiersliej w latach 1848 i 1849) című, Wysockival gyakran polemizáló munkája 1852-ben Párizsban látott napvilágot. A hatvani csata leírásában említést se tesz Wysockiról. Az igaz, hogy a III. hadtestnek az ütközetben részt vett dandára közvetlenül Czillich Ede őrnagy parancsnoksága alá tartozott. Bulharyn beszámolója szerint...:

,, Gáspár tábornok Hatvan felé nyomuló hadtestét április 2-án reggel 8- kor Hort faluban megtámadta Schlik generális. Több mint három órán át vitézül tartotta magát, majd kedvezőtlen állása miatt vissza akart húzódni, amikor Damjanich hadtestének Czillich vezette dandárja, amely két század Sándor huszárszázaddal Csányba készült bevonulni, váratlanul megjelent az ellenség jobb szárnyán. Miután ezt Gáspár felfedezte, gyorsan előrenyomult a maga hadtestével és újból fellángolt a csata. A jobb szárnyán erősen fenyegetett ellenség Hatvanba húzódott vissza, hogy ott erősen megvesse lábát.

A kedvező állást kínáló Hatvan városa a Kassa-Pesti országúton fekszik, egy mérföldnyire Hort falutól. Befelé szőlőkkel borított dombok emelkednek, s ezek lankáin város. Jobb felől zsombékos rétek terülnek el, rajtuk át kígyózik a várost érintő Zagyva, egy keskeny, de nehezen átkelhető folyócska. Az ellenség ezen állásában jól tartotta magát, de az arcból gyorsan és határozottan támadó Gáspár, és a jobb szárnyon változatlanul fenyegető Czillich elől kénytelen volt meghátrálni. A várost rohammal vették be. Egy csatárláncokká szakadozott lengyel szakasz Jagmin főhadnagy (ma százados) vezetésével a legnagyobb ellenséges tűzben kelt át a szétszedett híd gerendázatán, s vitézül megrohamozván az ellenséget, szépen kitüntette magát.

Windisch-Grätz tábornagy ily erős ellenállásba ütközvén azt gondolta, hogy az egész hadsereg nyomul abból az irányból ellene, ezért parancsot küldött Jellaéicnak, hogy csatlakozzék hozzá. ”

Joachim Szyc hadnagy eredetileg a Henryk Rembowski őrnagy által Munkácson szervezett lengyel légió vadászcsapatában szolgált. E légiót parancsnoká71