Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

ben az Szemerénél sokkal élesebben kritizálta Görgei ténykedését, s azt állította, hogy a tábornok „elnemzetietlenítette a hadsereget, felmondta a Honvédelmi Bizottmánynak az engedelmességet, katonai despotiai célját, szándokát ezáltal világosan kitüntette”, s ezért nem érdemli meg Kossuth bizalmát.33

Vetter tehát a mindenki számára elfogadható személy volt, akit maga a hadügyminiszter erőteljesen támogatott. Mészáros Lázár emlékiratai szerint ő maga azért nem adta elő „vastagabb színben” a tiszafüredi eseményeket az ország- gyűlés előtt, „mivel a főelvben, ti. a fővezér kinevezésében engedett a kormányfő”. Ehhez járult még egy szempont. Kossuth a Szegeden és környékén állomásozó IV. hadtest parancsnokságát Perczel Mór vezérőrnagyra akarta bízni. Vetter, mint fővezér személye Perczel számára is elfogadható volt; ezért szólalt fel ő maga is a képviselőház március S-i ülésében a kinevezés mellett. Görgei főve- zérsége viszont Perczel számára tökéletesen elképzelhetetlen volt, hiszen 1848 októbere óta kimondottan rossz viszonyban voltak. Madarász László Görgei elleni nyilatkozata is azt jelezte, hogy a köznemesi radikálisok nem tudják elfogadni Görgei fővezérségét. Öccse, József az általa szerkesztett Debreczeni Lapok aznap megjelent számának vezércikkében követelt erélyes fellépést a Dembinskit megbuktató tisztikar ellen, s a katonai diktatúrával rémisztgette a közönséget.34

Volt még egy jelölt, aki maga nem is tudott saját jelöltségéről. Dembinski ugyanis, miután Damjanich és Vécsey szolnoki győzelmére hivatkozva, hiába próbálta visszaszerezni a fővezérséget, azt javasolta Kossuthnak, hogy léptesse elő altábornaggyá Damjanichot, s ő kész mellette elvállalni a vezérkari főnökséget. Ez nem jelentett volna mást, mint Dembinski tényleges fővezérségét. Ezt követően Mészáros hadügyminiszter megpróbálta rávenni Dembinskit, hogy vállalja el a vezérkari főnökséget Vetter mellett. Dembinski azonban visszautasította ezt a felkérést, mondván, hogy olyan kiváló katona, mint Vetter mellett nem lenne helyes, ha ő töltené be a vezérkari főnökséget. A felkéréssel Kiss Ernő altábornagy is felkereste Dembinskit, de az őt is elutasította.35

Hátra volt még egy dolog, ami nem ígérkezett könnyű feladatnak: be kellett adni a keserű pirulát az érintetteknek. Görgei március 9-én megjelent Debrecenben a haditervek egyeztetése végett, s Kossuth ekkor kérdezte meg tőle: mit követel a hadsereg leendő főparancsnokától. „Legyen katona és legyen

33 MOL OHB 1848:3007., közli STEIER Lajos, é. n. 118-121. és DEÁK Imre, 1942. 322-323.

34 MÉSZÁROS Lázár 1867. II. 146., HUNFALVY Pál 220. Madarász József cikkét újraközli TAKÁCS Ferenc, 1982. 129-133.

35 Ld. erre Dembinski 1849. március 15-24-én kelt igazoló iratát. MOL R 23. Henryk Dembinski iratai. 2. kötet. No. 30. V. ö. MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 93. Damjanich jelöltségét említi Kossuth márc. 9-én Klapkához intézett levele is, közli KLÖM XIV. 619-621., KLAPKA György, 1986. 111-114. BENICZKY Lajos, 1924. 292. szerint Kossuth már március 4-én, Tiszafüredre étkezése előtt azt mondta, hogy szívesebben bízná a fővezérséget Damja- nichra vagy Kmety Györgyre, mint Görgeire.

20