Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848–1849-ben
tartozott a zászlóalj állományába. Ez alapján András őrnagyon kívül még 4 tiszt (Körtvélyesy Ferenc, Toplányi Sándor, Ujlaky József és Bekker József alhadnagyok) volt különböző okok miatt távol a zászlóaljtól. Szolgálattól kórosan távolmaradó tisztről a 26. honvédzászlóalj esetében csak egyről, Hősfy Lajosról tudunk. így valószínűleg a január 4-i ütközetben a zászlóalj tisztikarának a létszáma meghaladta a 20 főt (feltehetően 25 volt). Ez kirívóan magas számnak számított a Felső-tiszai hadtest zászlóaljai körében, amelyeknek általános jelensége volt a tisztek szolgálat alóli kibúvása különböző ürügyek alatt. Ez legszélsőségesebben a 43. zászlóaljnál fordult elő, itt pl. február 3-án 28 tisztből csak 9 tartózkodott alakulatánál. András őrnagy távollétében, mint rangidős százados Beöthy György vezényelte a zászlóaljat. Beöthy nem csak a kassai ütközetben, de a későbbiekben is kiválóan megállta a helyét, a szabadságharc egyik legmegbízhatóbb zászlóaljparancsnokának bizonyult. Beöthy, de rajta kívül több tiszt is, így pl. Kajdácsy Antal, Antos János századosok, Lugger Ferenc és Dombrády László főhadnagyok, Majzik Félix alhadnagy a Délvidéken a szerbek, Pataky Kálmán százados pedig a Jellacié elleni küzdelemben már korábban átesett a tűzkeresztségen. így a tisztek egy részének volt friss, hasznosítható harci tapasztalata, amit a kassai ütközetben is tudtak kamatoztatni.23 A január 4-i jól sikerült harctéri bemutatkozás után a 26. honvédzászlóalj február közepéig a Schlik elleni felső-tiszai harcoknak volt a részese. Február közepétől, miután a Felső- és Közép-Tisza mentén egyesültek a Klapka György (Felső-tiszai-), a Görgei Artúr (Feldunai-), a Répásy Mihály (Központi mozgó), a Gr. Vécsey Károly (Bácskai) és a Damjanich János (Bánáti) vezette hadtestek, a 26. honvédzászlóalj a császári főerők elleni ellentámadási kísérletek résztvevője lett. Részt vett a február 26-27-i kápolnai vereségben és a március 5-i szolnoki győzelemben. A különböző ellentámadási kísérletek és fővezért kombinációk (Gr. Henryk Dembinski és Vetter Antal altábomagyok) kudarca után, végre áprilisban Görgei vezetésével megindult a Gyöngyös környékén összpontosított magyar főerők győzelmeket eredményező előrenyomulása. A 26. honvédzászlóalj az I. (korábban Felső-tiszai-) hadtest kötelékébe tartozva részt vett az április 4-i tápióbicskei, az április 6-i isaszegi, az április 10-i váci, az április 19-i nagysallói és az április 26-i komáromi ütközetekben. A tápióbicskei, isaszegi és váci ütközetekben az I. hadtest alakulatai nem a legfényesebben szerepeltek, a győzelmek elsősorban a többi hadtest erőfeszítéseinek köszönhetőek. A kezdeti gyengébb szereplés után azonban az I. hadtest alakulatai és vezetése 23 A kassai ütközetre - OL H 2 OHB 1849:93., 186., 555., HL 1848/1849 8/501., BORÚS J. 1963: 153-187. o., KARSA Ferenc 1993: 73. o.; Szemere 1849. január 6-i hirdetménye - OL H 2 OHB 1849:609.; a 26. honvédzászlóalj tisztjeire - H 147 13. d. 471-476.; Hősfy Lajosra - OL H 75 HM/k 1849:8324., 9566.; a 43. honvédzászlóaljra - HL 1848/1849 12/93. 139
