Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848–1849-ben
értelmében Pestre kellett volna szállítani. Erre azonban a kívánt formában nem került sor. Beöthy György százados ideiglenes zászlóaljparancsnok február 3-i jelentése szerint sor került viszont arra, „hogy ezen zjászlóallybóL.a Pétervára- don alakult utász karhoz 200, molnár és halász mesterséget értők, Pestre hasonlóan 200 lakatos, kovács, kőmíves, és ács mesterségűek, ezen felül 400 na- gyobbrészint mesterséget tanultak az 1° számú huszár ezredhez tétettek át... ” Bővebb ismeretünk nincs az utászoknak kiválogatott honvédűjoncok Pétervá- radra és Pestre történő távozásáról. A hadügyminisztérium november 21-én kért az 1. Császár-huszárezred számára 400 újoncot. András őrnagy 1848 november 20-án jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy a kívánt 400 embert Deésy Gergely Császár-huszárezredi hadnagynak átadta, akik másnap el is indultak Kecskemétre. Jelentésében kitért a 400 fő összetételére is. E szerint a „zászlóalj állományából 319 önként ajánlkozó találkozott, a többi 81 a zászlóalj szervezésekor felesleg maradottakból állott ki.” Feltehetően ugyanez volt az eljárás az utászok esetében is, akik többsége feltehetően városi lakos lehetett. Mindenesetre tény, hogy 800 honvédújonc eltávozásajelentős mértékben megnehezítette a zászlóalj teljes létszámra való feltöltését. így a tervezett 1.200 fős létszámot a zászlóalj a tovább folytatódó újoncozás mellett sem volt képes elérni. Puky december 4-én 933 fős mozgósítható létszámról tett jelentést az OHB-nak. Végül a 26. honvédzászlóalj első harctéri rendeltetési helyére Hejőcsabára 921 fővel érkezett meg, bár egy másik jelentés december 24-én 1.072 főre teszi a létszámát.19 A honvéd haderő szervezésében, mint az eddig vázoltakból is kitűnik, nehezen megoldható problémákkal járt együtt az újoncok kiállítása, felruházásuk és egyéb szükséges kellékekkel való ellátásuk. A legnehezebben megoldható feladat azonban az alakulatok fegyverrel történő ellátása volt. Magyarország nem rendelkezett számottevő iparral, s erősen korlátozott volt a külföldi beszerzés lehetősége is. Ilyen körülmények között a felfegyverzés problémája túllépett a vármegyék által megoldható feladaton. A fegyverekkel való ellátást a kormányzat magának tartotta fenn. A megyei vezetőknek és kormánybiztosoknak tulajdonképpen csak az igényelt fegyverek létszámának a jelentése maradt feladatul. Puky 1848. október 12-én 1.200, az újoncozás sikeres előrehaladását tapasztalva október 14-én azonban már 1.500 fegyvert kért. A Közlöny egri levelezője október 16-án arról tudósított, hogy a kért fegyverekért egy főhadnagy Pestre ment. Hogy mikor, milyen számban kapta meg fegyvereit a 26. honvédzászlóalj, 19 Az újoncok egri elhelyezéséről - HML IV-101/a 152 1848:2414., KÖZLÖNY 1848. november 1.; létszámfeletti újoncokról - OL H 92 ONHT 1848:7295.; elvezénylésekre - OL H 75 HM/k 1848:9817/3717., HL 1848/49 12/65.; az 1848. december 4-i létszám - OL H 75 HM/k - OL H 75 HM/k 1848:11015/848.; december 20-i létszám - HL 1848/49 6/37.; december 24-i létszám - OL H 83 2. d. sz. i. 87. 133
