Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

nek kell parancsolni, s pedig sem [Perczel] Móricot Görgeinek, sem viszont nem merem alárendelni”. Ott munkált azonban a felkérés mögött egy másik felismerés is: az, hogy egy hadtestparancsnok nem képes úgy átlátni a hadszíntér eseményeit, mint egy fővezér. Vetter azonban december 31-én, a Kossuth meggondolatlan támadási parancsa következtében történt móri vereség után közölte, hogy nem vállalja el a fővezérséget. „Ha győznétek - írta az újabb támadási parancsot kiadó Kossuth Csánynak - nincs reá szükség, ha csatát vesztetek, akkor új operáció kezdődvén, elvállalandja. Azonban ő Chef des Generalstabs für Ungarn [a magyarországi táborkar főnöke] - az ő tanácsával élni kell”5 6. A másik oldalról Perczel jelentette ki, hogy „én Görgei parancsa alatt, ki majdnem szántszándékosan vezetett Pápától kezdve Mórig, négy vagy ötszörös ellenség körmei közé, nem szolgálok”7.

A móri csata következtében az OHB és az országgyűlés elhatározta székhelyének áttételét Debrecenbe. Kossuth távozása előtt a fővárosban a katonai és polgári hatalmat Csány László kormánybiztos megérkeztéig Vetterre ruházta.8 Görgei valószínűleg Kossuth Csánynak szóló, december 31-i levelének ismeretében ment Pestre január 2-án, s szólította fel Vettert a fővezérség átvételére. Vetter azonban úgy vélte, erre a kormányzat távollétében nincs jogi lehetősége, s az „új operációt” és a fővezéri kérdés rendezését csak az egyes hadtestek hadsereggé történő egyesítése után vélte aktuálisnak. Erről az 1849. január 2-án Pesten tartott haditanács hozott határozatot9. A haditanács utáni napokban Kossuth továbbra is azt sürgette, hogy Vetter vegye át a fővárosnál koncentrált erők feletti fővezérséget.10 11

A haditanács határozata nem bírta Kossuth előzetes beleegyezését, de magával a fő eszmével, a főerők tiszántúli összpontosításával ő is egyetértett. Az összpontosítandó hadsereg főparancsnokává Kossuth előbb Józef Bemet akarta megtenni, január 9-én írott levelében fel is ajánlotta Bemnek a vezérséget.11 Bem 1831 óta vezérőrnagy volt, komoly katonai tapasztalatokkal rendelkezett, s 1848 december végén néhány hét alatt megtisztította Észak-Erdélyt a cs. kir. és a román csapatoktól. Bem azonban a felajánlás pillanatában már Dél-Erdély felé tartott, s így a 40.000 főre tervezett fősereg vezérségét egyelőre nem fogad5 KLÖM XIII. 917-918.

6 KLÖM XIII. 935. Hasonló módon Vetter koordinátori szerepét javasolta Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos Kossuthnak 1849. január 1-én. SZEMERE Bertalan, 1990. 308.

7 KLÖM XIII 940.

8 BARTA István, 1955. 79.

9 A haditanácsra ld. BARTA István, 1955., HERMANN Róbert, 1988. és HERMANN Róbert, 1990.

10 KLÖM XIV. 24., 32. (1849. jan. 3., 4.)

11 KLÖM XIV. 70.

11