Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848–1849-ben

A foglaló pénzzel történő toborzás azonban korántsem szüntette meg a megyei tisztviselők elé tornyosuló nehézségeket. Nehézségeik egyikét a lakosság hangulata okozta. Blaskovits Gyula alispán szeptember 24-én írt jelentésében erről az alábbiakban számolt be a miniszterelnöknek: „...az ipar és kereskedelem rendkívül megcsökkenése miatt átaljában igen szegény, és a nó'ttön növő honi zavarban egymást érő, gyakran az előbbenit tellyesítés közben lerontó vagy megváltoztató kormány rendeletek és magány hírek által annyira összezavarodva van, hogy a dolgok állásáról capacitálni vagy épen nem vagy igen nehezen lehet, különösen a sok ujjoncz kiállítása s felszerelése iránt viseltetik igen nagy ellenszenvvel, mi miatt eddig toborzás útján sem lehetett 24 ujjoncznál többet besorozni, sors húzás útján pedig több helyen alkalmasint a hajdani fogdosási módot kell elővenni... ” Kevésbé pesszimistán, de az aggodalom kicsengett a Közlöny egri levelezőjének szeptember 15-i tudósításából is: „A honvédi toborzás is elrendeltetett. Eredménye ne adja isten: hogy semmi sem legyen. - A már összeírt, s az ellen határozottan ki nem kelt ujonczok, nézetem szerint, haladéktalanul kiállítandók lennének. Azt hiszem, most sokkal hamarább, és eredmény teljesebben végre lehetne hajtani a két ház által megalapított törvényt, mint egy vagy két hét múlva Okaim nagyon bizonyosak Még a bujtogatás nem hatalmazott el. Még nem igen hallatszik az: hogy a császár nem akar katonát. Tehát nézetem szerint sietni kellene. ” A másik komoly gondot az újoncok kiállításához és felszereléséhez szükséges pénz hiánya okozta, amelyre Blaskovics szintén kitért jelentésében. 7 E két valós probléma mellett a megyei vezetést egy harmadik - Blaskovics által nem említett - is nehezítette a kiszabott feladatok végrehajtásában. Ez pedig a bizottmányi tagok és a tisztviselői krx jelentős részének alkalmatlansága a korábbihoz képest sokszorosára növekedett feladatok végrehajtására. A különböző jellegű nemzetőrség szervezése, az újoncozás, a hozzájuk szükséges pénzügyi fedezet előteremtése és egyéb miniszteri rendeletek végrehajtása a hagyományos módon — a megyei bizottmány havonkénti ülésezésével, valamint a tisztviselők rendeletek és felhívások közzétételében kimerülő tevékenységével - kivihetetlen volt. Júliustól ugyan havonta már nem egy, hanem két ülésszakot tartott a megyei bizottmány, ez azonban önmagában nem oldotta meg a problémákat. Blaskovics Gyula elsőalispán sem tudott határozott ösztönzést adni a tisztviselői karnak, bár láthattuk, hogy délvidéki távollétében még inkább elenyészett az otthon maradt hivatalnokok tettre kész energiája. Meglehetősen lesújtó képet festett a megyei vezetésről szeptember 15-i tudósításában a Közlöny egri levelezője. „A közügyek iránti részvétlenség, úgy látszik nekem, félelmesen

7 Batthyány 1848. szeptember 14-i rendeletével kapcsolatban - HML IV-101/a 152 1848:2219., KÖZLÖNY 1848. szeptember 25., OL H 92 ONHT 1848:4137, OL H 123 jegyzőkönyvi másolatok (Almásy Sándor alszolgabíró felhívása).; Blaskovics Gyula 1848. szeptember 24-i jelentése - OL H 92 ONHT 1848:4761.

112