Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Vörösváry Ákos: Kortárs művészet és muzeológia
Kortárs művészet és muzeológia VÖRÖSVÁRY ÁKOS Tisztelt Hallgatóság! Valószínűleg nem, vagy csak csak kevesek előtt ismeretes, hogy a 70-es évek elején újjászerveződő, újjászülető Hatvány Lajos Múzeum akkori igazgatója Kovács Ákos mellett, kiállítás szervezési-rendezési, sőt gyűjteménygyarapítási munkát végeztem. Ez utóbbi tevékenységem, felejthetetlen és igen tanulságos, elgondolkoztató emlékként él bennem ma is, mint röviddel ezelőtt meggyőződhettem róla. Ezek a régi emlékek pár perce elevenedtek fel bennem váratlanul, amikoris beléptem ebbe a terembe, és megláttam a falakon Komiss Dezső ecsetrajzait. Ezeket a rajzokat én választottam ki a Mester műtermében, ahová - kezdő gyűjtőként - már pár éve bejáratos voltam akkor. És, hogy miben áll ennek az emléknek máig is felkavaró, felejthetetlen volta? Akkoriban már né- hányszáz darabos képzőművészeti gyűjteményt mondhattam magaménak - fantasztikus belegondolnom ennyi idő távolából - köztük Gulácsy Lajos száznál több rajzát (ebből az anyagból nyűt a Kovács Ákos vezette a múzeum első kiállítása 1973-ban), Moholy-Nagy László ugyancsak száz lap körüli kollekcióját, (ez az anyag a következő évben ugyancsak nagysikerű kiállítást hozott a Hatvány Lajos Múzeumnak), s kortársaimét: Országh Lili ortodox szürrealista festményeit, Anna Margit és Korniss mester Európai Iskolá-s rajzait, festményeit, Szemadám György korai képeit, rajzait, fotóit, Prutkay Péter grafikáit, ob- jektjeit talán Swierkiewicz Róbert néhány munkáját, Román György nagy erejű képeit. Nagyjából ennyiből állt akkori gyűjteményem. Tehát már praxisom volt a kiválasztásban és vásárlásban. Ennek az esetnek, az itt látható ecsetrajzok kiválasztásának az újdonsága számomra abban állt, hogy nem magamnak, nem a magam privát felelősségére választottam és fizettem, hanem egy állami múzeum gyűjteménye számára, és közpénzből. Megrázó élmény volt ezzel az új felelősséggel való találkozás, és a választás, a választások kényszerű „technikája” váratlan gyötrelem volt számomra. Ugyanis, szemben a magam korábbi, privát választásaival, amelyek percek, de mondhatni másodpercek alatt zajlottak le, a múzeumi megbízatás teljesítése, lassú, véget nem érő, napokon át tartó, s ha jól emlékszem, visszacserélésekkel 51
