Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Sasvári Edit: A Modern Művészetért Alapítvány, Dunaújváros
A hetvenes években újra megerősödő kultúrpolitikai nyomás ellenére próbált meg lélegzetet venni többek között a színházi élet: itt alakult meg az ország első staggione-rendszerű színháza, mely a hagyományos kőszínházi struktúrát feszegetve, alternatív módon választott darabot, rendezőt és társulatot. Ebben az időszakban az országszerte meginduló szimpozion-mozgalom részeként, Dunaújvárosban az elsők között, 1974-ben jött létre a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, mely a Vasmű gyökeres átalakulása ellenére - egyre nehezedő körülmények között - mégis eredményesen működik a mai napig. A telep indulásától folyamatosan, az alkotótelepen készült munkákból alakították ki a szép környezetű Duna-parti szoborparkot. Figyelemreméltó jelenség, hogy éppen a vizuális kultúra volt az, amely e sematikus külcsínű városban leginkább fejlődött és otthont talált. A Modern Művészetért Alapítvány története 1989-ben kezdődik, amikor Takács Lajos - a hetvenes évek elején Dunaújvárosból Svédországba elszármazott, művészetet kedvelő polgár - egy Salvador Dali nyomatokból és szobrokból álló kollekciót hazahozott és az Uitz Teremben egy kiállítás keretében bemutatott. A siker átütő volt, Takács Lajos pedig felajánlotta a város vezetőinek, hogy gyűjteményét letétbe helyezné, ha - az akkor még városi tanács - az anyag számára megfelelő épületet tudna biztosítani. Takács Lajos mintegy másfél évtizeden keresztül rendszeresen hívott meg magyar művészeket svédországi háza melletti műtermébe, többek között Wa- hom András, FeLugossy László, efZámbó István, Konkoly Gyula, Újházi Péter, Birkás István, Csíkszentmihályi Róbert, Filep Sándor kapott hosszabb idejű kinttartózkodásra lehetőséget. Takács Lajosnak ez a szinte családiasnak mondható szimbiózisa a magyar művészettel természetes módon hozta magával a múzeum ötletét, valamint egy alapítvány létrehozását a gyűjtemény kezelésére, melyet a Dunaújvárosban élő Birkás István festőművésszel közösen dolgoztak ki. A Modern Művészetért Alapítvány és a jövendőbeli múzeum alapjául a már meglévő Uitz Terem szolgált, mely 1961-ben kereskedelmi bemutatóterem céljaira épült, majd a Műcsarnokból fogadott kiállításokat. Szervezetileg a Bartók Béla Művelődési Központhoz tartozott évtizedeken keresztül és az itt dolgozó képzőművészeti előadók (köztük Reszler Emesztin és Bánóczi Zsuzsa) rendkívül színvonalas kortárs képzőművészeti kiállításokkal alapozták meg a kiállítóterem országos hírnevét. Ez a fajta szervezeti kapcsolódás az anyaintézménnyel azonban sosem volt túl harmonikus, mivel ez a terület kapta a legkevesebb anyagi támogatást a színházzal valamint a zenei és táncművészeti rendezvényekkel szemben. 1990-ben a Városi Tanács, mint alapító, félmillió Ft-os alaptőkével és 235 irT belterületi ingatlannal létrehozta a Modern Művészetért Alapítványt. Jogutódja, 28
