Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
amely öt-hat kilométerre volt. Három napon át hajtottuk a libákat, mert azok a "buta libák" mindig vissza akartak menni oda, ahonnan hoztuk őket, ha az egyik elgágogta magát Akkor is elszaladtak, ha megérezték a vízszagot. Márpedig azt megérezték, mert arra halastavak voltak. Mi arra hajtottuk volna őket, amerre nem voltak vizek. Néha három kilométert is visszaszaladt ez az öt-hatezer liba. Amint ott kínlódtunk a libákkal, egyszercsa': kapás emberek jönnek. Nézem őket, aztán odaszaladtam hozzájuk:- Zsákai néni! Meg tetszik ismerni?- Jé Ildikéin! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Most találkoztunk össze a hatvaniak egy csoportjával, akik Kónya tanyára kerültek. Gyorsan soroltuk egymásnak, hogy kik vannak velünk együtt. Náluk meg ott van öreg Berecz néni is. Igyekeztem mindenkinek megjegyezni a nevét Odahaza aztán elmondtam a nagy újságot: találkoztam Zsákai nénivel. Szóltam Berecznének is, hogy ott van az anyósa Kónyán, egymaga. Mindig a cuccain ül, mint a túzok, mert úgy félti. Nagyon megörült a fiatal Bereczné, mert remélte, hogy átengedik jönni az anyósát és akkor majd vigyáz a gyerekekre. Meg is kezdték mindketten a kérelmezést de bizony beletelt talán egy fél év is, amíg sikerült elintézni. Az öreg Berecz nénit felpakolták egy kocsira és elhozták Kónyáról Mihályhalmára. így került össze ez a család az utolsó egy évre. Libapásztorkodás A libatelep létrehozása után odajártam dolgozni minden áldott napon. Egy idősebb mohácsi asszony mellett nyolcán dolgoztunk ott, lányok. A munkánk a libák etetése, gondozása, nem volt könnyű. A nyolcvan kilós gabonazsákokat nekünk kellett megemelni, amikor kiöntöttük belőle a gabonát, korpát, tápszert Aztán el kellett készíteni az ennivalót a libák számára. Lapáttal keverni, majd vödörrel kihordani a libáknak, kiönteni az etetővályúkba. Nagyon nehéz volt az első időszakban, mert a libák mindig haza fele mentek volna. Később csináltak nekik hodályt ugyan, de kerítés nem volt, csak az éjszakai szálláson. Ha kiengedtük őket, rögtön vízbe akartak menni, vagy haza a régi helyük felé. Könnyebb lett az őrzés, amikor a gazdaság megengedte, hogy kutyát tartsunk. Az állatot egy ottani hortobágyi embertől kaptuk, aki megsajnált kínlódásunk miatt. Mert sokat kínlódtunk. Mellettünk volt a Keleti-főcsatorna: a közelünkben nem volt raj ta híd. A legközelebbi két, a másik öt kilométerre innen. A libák egy pillanat alatt megszöktek tőlünk, vagy a csatornába, vagy átmentek a túlsó partra, ha ahhoz volt kedvük. 90
