Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
Részt vettem a rizstelepítési munkálatoknál is, amikor az árokásó gépek kiásták a csatornákat. Aztán nekünk kellett elvetni, gyomlálni, palántáim a növényt. Az asszonyok inkább meszelni mentek, vagy az istállókba trágyát hányni. Mi, lányok inkább azt vállaltuk, hogy tavasszal beleálltunk térdig, olykor combig a tízfokos vízbe. Dolgoztunk az árasztással is. Időnként el kellett árasztani a rizsföldeket, máskor leereszteni róla a vizet A mi feladatunk az volt, hogy tetőcsatomához hasonló csövet fektessünk át a gáton. Ez a főcsatornából vezetett a rizstelepre. Egy idő után, az ott élő emberek megismertek bennünket látták, nem vagyunk dologkerülők, sőt igyekezünk erőnk szerint dolgozni, kezdtek megbecsülni. Voltak olyan munkák, amelyekhez külön bennünket kértek. Ilyen munka volt például a szénahordás. Ez nem csak abból állott, hogy össze kellett gerebélyezni, viliázni a renden lévő szénát, petrencerúdon odébb is kellett szállítani. Nehéz munka volt Egy-egy ilyen csomó széna, nyolcvan kilót is nyomott, amit két lánynak nem volt könnyű felemelni és odébb vinni száz-kétszáz méternyire a kazalhoz, amelyet a férfiak raktak. A konyhán senki nem akart dolgozni, mert ott nem fizettek, csak egy ebédet kaptak, amit hazavihettek a családtagoknak. Engem a második nyáron beosztottak a libatelepre dolgozni. Anyukám időnként a konyhán dolgozott. Amikor ő hordta szét az ebédet, mi a libatelepen dolgozó lányok jobban jártunk, mert bővebben osztott nekünk. A Hortobágyon, 1950 nyarán aratáskor még nem voltak kombájnok. Az aratás ősi módszerekkel történt. Csépléskor törekszedőnek osztottak be bennünket. Sokat szenvedtünk a hőségtől és a portól. A baranyaiak jobban értettek ehhez a munkához, őket például kévevágónak tették. Mi egy kicsit irigykedtünk rájuk, mert úgy éreztük, nekik sokkal könnyebb a munkájuk. Emlékezetes munkánk volt a kukoricakapálás. Nagyon nehéz volt ez is, a szikes talaj miatt. Később szudáni füvet kapáltattak velünk. Télen tehénistállóban dolgoztam: trágyát hánytunk ki a tehenek alól, boíjút etettem vödörből. Véletlen találkozás A második nyáron én már cséplőgép mellett dolgoztam. Kijelentettem, hogy én kazlat akarok rakni. Csináltuk is a lányokkal. A barátnőim nem hatvaniak voltak, mert Hatvanból nem voltak velem egykorú lányok. Baranyai lányok voltak a barátnőim. A következő évben libatelep létesült, akkor kezdték a betelepítését. El kellett mennünk a hortobágyi csárdához. Odahozták valahonnan a libákat. Odafelé traktorral mentünk, onnan gyalog kellett a libákat hazahajtani Mihályhalmára, 89
