Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - A tüntetés színhelye
1950 júniusában Hatvan lakossága körében elteijedt annak a híre, hogy a hatóság elrendelte a helybeli szerzetesrend feloszlatását és a szerzetesek kitelepítését a városból. A vallásos katolikusok közül emiatt nagyon sokan elkeseredtek, megjelentek az újhatvani kolostor közelében, hogy megakadályozzák a rendelkezés végrehajtását. A kialakult helyzetről tudomást szereztek a megyei, az országos politikai vezetők és elrendelték az államvédelmi fegyveresek bevetését a tüntetés szétosztására, majd megtorlására. Őrizetbe vettek férfiakat, asszonyokat, gyermekeket. A férfiakat előbb Budapestre vitték kihallgatásra, aztán intemálótáborba Kistar- csára, majd Recskre, ahol kőbányában dolgoztatták őket. Az asszonyokat és a gyermekeket a Hortobágyra szállították teherautókon, ott különböző gazdaságokban dolgoztatták őket rendőri felügyelet alatt mezőgazdasági munkásként. Több mint három év után szabadultak az internáltak, de a társadalomba való visszailleszkedésük még éveket vett igénybe. A tüntetés színhelye Az internálás bekövetkezésében döntő szerepet játszó tüntetés színhelye Újhatvan. A város területét ketté osztja az észak-dél irányban folyó Zagyva, illetve a vele csaknem párhuzamosan futó vasútvonal. A folyó balpartján terül el Óhatvan, a jobbpaiton pedig Újhatvan, amely vasutas lakótelepként kezdett fejlődni a múlt század utolsó évtizedeitől. Újhatvant a Rákóczi út szeli ketté. Ezen vezet az út Budapest felé. A vasúti pályaudvarhoz nem messze, a Rákóczi úton az 1930-as évek legelején épült egy neobarokk katolikus templom és vele csaknem egyidőben, hozzá csatlakozva egy kis kolostor a ferences rendi szerzetesek számára. A jámbor szerzetesek, akiknek száma a tízet sem haladta meg, kivívták a katolikus hívek tiszteletét. Barna csuhában jártak, derekukon fehér kötéllel. Rendszeresen végezték az egyházi élettel kapcsolatos tennivalókat: miséztek, kereszteltek, eskettek, temettek, gondozták a szegényeket, hittant tanítottak a közelben lévő általános iskolában, jó hírű énekkart szerveztek a gyermekekből. Politikával nem foglalkoztak, a hatalom ellen nem lázítottak. Életükben és híveik életében tragikus fordulatot az állam és a katolikus egyház viszonyában kialakult ellenségeskedés hozott. 9
