Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A recski kényszermunka-táborban
Mondom neki: -Uram! Ki emlékszik már arra pontosan, hogy három évvel ezelőtt mi történt. Amit az ember el akar felejteni, azt úgyis elfelejti. Amire meg nem akar emlékezni, arról úgy sem fog nyilatkozni senki. Lassan, fokozatosan ment a kihallgatás előre. 1953. szeptember elsejével megkezdték a tábor, felszámolását. Akkor naponta kétszázötven-háromszáz ember hagyta el a tábor területét. Rám, meg a csoportomra október hatodika-tizedike körül került sor. Én október tizedikén jöttem haza. Amikor elbocsátottak, nem sokat szövegeltek. Csak azt mondták, hogy nyolc napon belül helyezkedjünk el. Ami velünk ott történt, lehetőleg ne beszéljünk róla, mert így, mert úgy. Mondták a fenyegető szöveget. Én elnevettem magam. Meg is kérdezte az egyik tiszt, hogy mit nevetek. - Százados úr! Mi ne mondjunk semmit? Azt ami Recsken történt, nem csak Magyarországon, de egész Európában tudják. Rám nézett és azt mondta: - Igen, de ezt ne hangoztassák! Nekünk a civil bányafelügyelők megmondták: - A Szabad Európa, az Amerika Hangja felolvasta az egész tábor névsorát, meg azt, hogy milyen koholt vádak alapján kerültek ide az emberek. Azt is bemondták, hogy a tizennyolc fő mikor szökött meg. A rehabilitásom azóta sem történt meg. Nem is kértem. Voltak olyanok, akiket 56 után rehabilitáltak. Mondták nekem is a hatvani társak: - Miért nem mégy fel Solymosi Jóskához a Belügyminisztériumba? De én azt mondtam nekik: - Ide hallgassatok! Volt valami értelme, hogy ti felmentetek? Elértetek valamit? Kitörölték az életetekből, ami veletek történt? Nagy Antal s^ját kezűleg írt visszaemlékezése 1950. június 19-én Hatvan város és a MÁV csomóponti vezetőség egyetértésében az ÁVH közreműködésével előre kitervelt provokációt hajtott végre, minek következtében 76 vasutas dolgozót állásából felfüggesztettek és elbocsátottak. Az esti és éjszakai sötétség leple alatt sok embert gyűjtöttek be a katolikus körbe, ahonnan másnap mintegy 25 embert a ferencesrendi papokkal együtt Budapest különböző börtöneibe szállítottak. Az esemény másnapján Hrivnyák Gyula politikai tisztet megkeresve magyarázatot Nagy Antal 69
